2010. május 16., vasárnap

unokáim is látni fogják...

a moka egy hete vette kezdetet.
a hatter nagyjabol: christiannak van egy közös vallalkozasa a legjobb baratjaval es annak baratnöjevel közösen. különfele rendezvenyekre közvetitenek tancos/enekes lanyokat, viszont a legutobbi rendezveny elött ket nappal kiderült, hogy az egyik lany nem tud jönni... akkor mar ereztem, hogy baj lesz: nekem kellene beugranom helyette. a nagy ijedsegben egyböl azt hittem, hogy valami vetközös szarsagrol van szo, de megnyugtattak, hogy nem. igy sem voltam lenyügözve. söt. mondhattam volna azonnal hatarozott nemet, de christian közölte, hogy kapcsolatepites celjabol mindenkeppen elutazunk a helyszinre, es legalabb nezzem meg, miröl van szo, aztan ha nagyon nem jön be, meg mindig nemet mondhatok. de valahogy egesz vegig olyan "csöbehuzos" erzesem volt, föleg mikor a masik tancos lany (aki a legjobb barat baratnöje) felhivott, es meg sem kerdezte, hogy van-e kedvem az egeszhez, csak elkezdte sorolni, hogy mire lenne szüksegem ruhaügyileg, es hogy tudok-e feher nadragot, cipöt magammal vinni.
akkor mar valami nagyon büzlött. hmmmmm, le van ez mar zsirozva, es nem menekülhetek....
annyi mar kiderült, hogy valami osztrak slager-enekes mellett kell fellepni, egy kisebb tarsasag elött, a fellepes hetfön este lesz 11 körül, DE vasarnap mar le kell utaznunk, mert PROBALNI KELL A KOREOGRAFIAT!!! tesseeeeeeeeeeeeeek?????????????
önfelaldozas rulez, cumo összepakol, leutazas a helyszinre. nos........
kis rendezveny = egy harminc eve sikeresen müködö nepzenei együttes harom napos születesnapi banzaja, eleg komoly szinpaddal.
kis közönseg = többezer feröhelyes csarnok.
slagerenekes = a harmadik napon galaesttel zarul az örömködes, es az összes osztrak, kordagyuri jellegü krapek fel fog lepni, engem pedig az a megtiszteltes er, hogy ugralhatok az egyik mellett, mint egy eszelös, ES PLAYBACKELNEM IS KELL!!!!!!!!!!!
ekkor mar egyaltalan nem ereztem viccesnek a helyzetet, ugyanis azt mondtak, az összes belepöjegyet eladtak, es sajnos lattam, hogy mindenfele kameramannok, különfele tv-adoktol lelkesen filmeznek, es ki a tököm akar ekkorat egni, meg akkor is, ha soha többe senkivel nem talalkozom a resztvevök közül. tovabba meg az is hozzatartozott a bulihoz, hogy christian mar egy napja folyamatos röhögögörccsel reagalt a latvanyomra, gondolom lelki szemei elött lejatszodott, mennyire "vicces" lesz a fellepes, ugyhogy ott es abban a szent pillanatban eldöntöttem, hogy kizart, hogy en ezt megcsinaljam.
elvileg nemet mondhattam volna barmelyik pillanatban.
gyakorlatilag megerkezett a masik lany, es amikor beközöltem, hogy en nem egetem magam halalra, es nem bohockodok ennyi ember elött, akkor kiderült, hogy valojaban nincs is valasztasi lehetösegem...
ha elöbb szolok, akkor szereznek mast, de igy nincs menekves...
ohhh, itt csuszott el a dolog, nemi kommunikacios defektet erzekeltem a resztvevök közt: christian szerint barmikor nemet mondhattam volna, a leanyzo viszont elkönyvelte a nem azonnali örjöngesemet egy igennek. upsz.
igy is maradt valasztasi lehetösegem: vagy megcsinalom, vagy megcsinalom...
a szerzödes ket lanyra szolt, egy napunk volt gyakorolni a koreografiat es megtanulni a szövegeket, aztan csaphattunk a lovak köze... ohhhhh....
hiaba kerestem a menekülesi utvonalat, egyszerüen eselytelen volt kihatralni a tragya helyzetböl, ugyhogy... rendeltem egy pohar bort, hogy eröt gyüjtsek.
a tancos partnerem aztan elregelte a reszleteket: negy dal lesz, az intro a lenyeg az elejen, egy reszlet a karib-tenger kalozai filmzenejeböl, arra egy hosszabb koreografiat kell begyakorolni, amugy lötyögös tancitanci, a refreneket playbackeljük, es ennyi.
soha a büdös eletben nem csinaltam meg csak hasonlot sem....
vert a viz folyamatosan.
aznap ejjel gyakoroltunk ket orat, felig megcsinaltuk a koreografiat, memorizaltuk a szövegeket, masnap megint ket ora, aztan megmutattuk a sracnak, hogy mit talaltunk ki, tetszett neki, es lassan araszolt az oramutato a fel 11 fele.... felöltöttük a jelmezeket (az intronal kalozkalap, amugy pedig angyalszarnyak es gloria), es indulhatott a moka.
nehanyatoknak mar küldtem videokat.... ha valaki igenyt tart ra, es majd szetveti a kivancsisag, akkor jelezzen, es küldök szivesen, de azert nyilvanos egest, es "le-a-judorral-mert-bena-tancos" mozgalmak elindulasat nem szeretnem, ugyhogy itt csak kepek következnek (a hivatalos sajtofotok meg nincsenek nalam, ezek nem annyira jo minösegüek, de a lenyeg latszik):





(azoknak, akik lattak a videokat es biztosan felmerült bennük nehany kerdes, vedöbeszedkent nehany teny:
1. tenyleg csak negy orat gyakoroltunk, be kell valljam, nekem ez keves volt, de több idö nem volt, es a nullarol megjegyezni ennyi lepest.... hat, tancoslany tuti nem veszett el bennem.
2. a lelkesedes meg sok pohar bor utan is hianyzott... egyszerüen keptelen voltam komolyan venni a szereplest, vesztenivalom nem volt, es csak tul akartam lenni rajta. latszik, hogy a masik lany sokkal jobban elvezi, de hat neki ez a foglalkozasa, szoval nem meglepö.
3. az intronal valoban ELBASZTAM a lepeseket, ugyanis (ez nem kifogas) az enekes korabban jött be a szinpadra, mint kellett volna, ez szerintem latszik is a hülye nezesemböl, amikor belep, tapasztalat hianyaban pedig majdhogynem csak alltam es neztem mint borju az ujkapura, hogy akkor most ujratabla, vagy rögtönözni kellene.... valami lötyögest azert sikerült kicsikarnom magambol.
4. soha többe nem tetovazok, ha valamire elsö reakciokent NEM-et mondanek. csak kimondom, es mindenki oldja meg a bajait, ahogy tudja .
5. mindentöl függetlenül persze nagy elmeny volt, riszpekt magamnak, hogy tuleltem, es legalabb lesz mit mutogatnom az unokaknak, amiböl egyböl levonhatjak a következtetest: a nagyi soha nem volt normalis :))

2 megjegyzés: