igaz történetek

lányos hétvégén dvd-nap dukál. sikerült két olyan filmre is rábeszélnem a többieket, amiket már ezer éve meg akartam nézni, mert az igaz történeten alapuló filmek mindig nagyon megérintenek és tegnap ilyen megérintős nap volt.
ez tipikus csajos-sírós:

Los Angeles, 1928. Egy szombati reggelen egy munkásnegyedben Christina elbúcsúzik fiától, Waltertől, és dolgozni megy. Amikor hazatér, látja, hogy a fia eltűnt. Eredménytelen keresés kezdődik, és hónapokkal később a rendőrség beállít egy fiúval, mondván, hogy meglett az elveszett kilenc éves gyermek. Christine-t elszédíti a rendőrök, riporterek és saját zavarodott érzelmeinek forgataga, és megengedi, hogy a fiú ott aludjon nála. Ám tudja, hogy ez a fiú nem Walter. Amikor tovább ösztökéli a hatóságokat fia felkutatására, Christine ráébred, hogy az alkoholtilalom korában Los Angelesben a nők nem kérdőjelezhetik meg a rendszert, és nem mondhatják el a történetüket a saját szempontjukból. Christine, akit azzal rágalmaznak meg, hogy tévképzetei vannak, és nem való a társadalomba, szövetségesre lel Briegleb tiszteletesben, aki segít neki a gyermeke megtalálásáért folytatott, a város ellen vívott harcban.
ezt pedig még a pasik is megkönnyezhetik:

A leggyorsabb Indian (The World's Fastest Indian) egy 2005-ös film az új-zélandi, invercargilli Burt Munro igaz története alapján, aki egy öreg 1920-as Indian motorból 200 mérföld/órás sebességgel száguldó, rekorddöntő masinát tákolt össze két saját kezével. Az 1960-as években Utahban, a bonneville-i sós síkságon felállította az 1000 köbcenti alatti motorral rendelkező motorok sebességi rekordját, melyet máig nem sikerült senkinek felülmúlni.