hétvégén cecén voltam. előadtam apumnak a nyári külföldre távozás tervét. azt hiszem, sok mindent elárul a reakció: megkent karéj kenyér asztalra letesz, majd habozva felvesz, és bármiféle kérdés, hozzászólás, megjegyzés nélkül házból kivonul...
valami ilyesmire számítottam. tudom, hogy támogat mindenben, ami nekem jó lesz, és nem is számítottam másra, de azért az ember a szíve mélyén bízik benne, hogy változnak az idők, és valami más történik, mint a papírforma...
remélem, azért júliusig még megemészti, és nem azon lesz a hangsúly, hogy nem akarom-e mégis inkább budapestet megpróbálni. NEM!!! se pécset, se balassagyarmatot, se debrecent, se piripócsot.
nem lennék mondjuk a szüleim helyében, biztosan szörnyű lehet, hogy "kirepül a fészekből" a picilány, csak hát igazából már 12 éves korom óta nem otthon lakom, és jobb lesz, ha szoknak a szituációhoz, mert nem is akarok ebben az országban maradni, csak ha valami eszméletlen lehetőség talál rám, amitől ebben a gazdasági helyzetben nem félek... és amúgy sem várok arra, hogy a lehetőség megtaláljon, hanem majd én jól megkeresem, és a kutatómunka megkezdését nem itthon tervezem :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése