búcsú

dejoooooo!

nagyon régóta szerettem volna egy ilyen fazonú cipőt, de általában csak a polcon nézett ki jól, a lábamon meg... hát, nem úgy, mintha rám öntötték volna. de ez most tökéletes. és annyira dominás, ehhhh.... :D

mindegyik cipőmet imádom. azon gondolkodtam, hogyha elutazom, hogyan fogom kiválogatni, hogy melyiket vigyem magammal? és az újonnan beszerzetteket vajon hogyan fogom hazahozni? azt hiszem, a légiposta-szolgálat belőlem fog meggazdagodni a következő egy évben...

ha már cipőknél és a street-nél tartunk. jövő héten felmondok végre. június 30-án leszek utoljára. kereken 4 évet húztam le a cégnél. természetesen voltak nézeteltérések, hülye német főnökök, korrektnek és racionálisnak kicsit sem nevezhető szabályok és bolond vevők. de a társaságot alapvetően nagyon szerettem. a munkatársak közt volt tyúkanyó típusú rangidős, akinek hamar megismertem népes családját, és a tagokról szóló vicces történeteket; egy igazi díva is akadt köztünk, akit fél évembe telt megpuhítani, de egy közös absinth-ozás megtörte a jeget, így azóta őt is jóbarátomnak tekinthetem; végigélhettem, ahogy az angliát megjárt, legfinomabb cookie-t sütő, és mindnyájunk közül a hozzám legközelebb álló kolleginám feleség, majd anyuka lett; arról nem is beszélve, hogy a leglazább üzletvezető címet érdemlő munkatársam épp a héten hagyott itt minket, hogy nyugalomban várhassa második gyermekét. nem utolsósorban pedig a legjobb barátnőmet is sikerült behoznom a céghez, aminek csak annyi volt a hátránya, hogy együtt nem tudtunk szabadságra menni, így a közös nyaralásokat mellőznünk kellett. no de ezek után ez másképp lesz :)

azt mondják, hogy hétévente érdemes szakmát, vagy legalábbis munkahelyet váltani. én biztos, hogy nem bírnám annyi ideig. négy év itt bőven elég volt, pedig nem is 8órás státuszban voltam. az atmoszféra nagyon fog hiányozni, de a cipőboltoskodásból kicsit már elegem van. monotonitásról nincs szó, mert annyi munka közül lehet válogatni, hogy unalmassá soha nem válik az ott töltött idő, és a kreativitásunkat is hagyják kiélni, ami az üzlet megjelenését illeti. viszont a gazdasági válság a mi cégünknél is érezteti hatását, és ilyen körülmények között bevallom, már nem nagyon szeretek bemenni dolgozni. mindenen spórolni szeretne a vezetőség, kevés a munkaerő, ebből kifolyólag folyamatos a káosz az eladótérben, a raktárról nem is beszélve, és akkor még a takarításról nem is szóltam. üveglapok mindenütt. ha kétszer egy héten végignyalnánk az egész üzletet, talán viszonylagos tisztaságról beszélhetnénk. viszont jelen körülmények között ez teljesen kivitelezhetetlen. a legrosszabb az egészben, hogy a vevők előtt ég az arcom, hogy hogy néz ki a bolt. magamból kiindulva, nem szívesen vásárolnék egy olyan helyen, ahol láthatóan az összeszedetlenség uralkodik...

no de próbálok ezen minél kevesebbet agyalni, egyedül úgysem tudom megváltani a világot, a vezetőség szerint pedig ez a rendszer így jól működik... szerintem rendszer sincs, de hagyjuk ezt :D

összességében a street szerintem - az üzletvezetőknek köszönhetően - a legrugalmasabb munkahely, amire mindig jó szívvel fogok visszagondolni, de nem innen akarok nyugdíjba menni, úgyhogy tschüss und viel spass :D