"testi valójának hűlt helyén nem állt olyan valaki, aki meg tudta volna győzni önmagát bármiről.ment, hogy életében először megtegye, bárhogy és bárkivel.
ha pedig egyszer nem én vagyok, aki így beszél önmagához, hogy visszatartsa kockázatos kalandjától a másikat, és a valaki sem én vagyok, aki megtette az első puha lépését, akkor ennek az idegennek mitől kéne még rettegnie.
az élvezettől való félelemnek megvan ugyan a maga jó oka, hiszen az élvezet kiszolgáltat a másik ember élvezetének, védtelenül hagyja mindkét személyiséget, egymásra bízza őket, ha ellenben nincsen én, akkor nincsen miről meggyőzni, nincsen mitől visszatartani.
az élvezet valószínűleg Isten egyik mellékneve.
a személyiség pedig nem több, mint a tulajdonságok nyalábja, s gazdag kínálata kedvünk és igényünk szerint szabadon használható. akkor viszont semmi köze nem lehet ahhoz az esztelen küzdelemhez, amivel a tiltások és kötelezettségek közé beszorított hülye kispolgárok az egzisztenciájukat igyekeznek bebiztosítani, és ezzel némi tartósságot, állandóságot és biztonságot kiszorítani testük archaikus realitásából.
nem kell, nincsen szükségem ilyen hamis biztonságra." (n.p.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése