"Emberek, kiáltotta volna, én egész nap úgy teszek, mintha minden rendjén lenne, ettől azonban még jobban szenvedek. Segítsetek, valaki, bárki, jöjjön, ne kopogjon, törjetek rám, bármikor. Nem, ő éppen fordítva tette, fordítva gondolkodott. Érzéseit csupán azért engedte közel az eszéhez, hogy az elméje minduntalan lebírja a lelke nyűgét. Így is ment minden rendesen a maga útjain. Azt mondta magának, hogy az ember eleve társtalan lény, minden ember társtalan, s akkor csapják be legjobban önmagukat az emberek, amikor szaporodási ösztönükben ürügyet keresnek maguknak a tartós társulásra, s azt állítják, hogy egy másik emberben találtak volna rá a híres boldogságukra. Majd megnézhetik magukat. Ez lesz a legnagyobb bánatuk. Tudják előre, mégis csinálják. Ő azonban szerencsésebb, mert nem hajlamos az ilyen jellegű öncsalásra. Látja, hogy mások egész nap mást nem tesznek, mint egymást gyűlölik, hiányolják, kívánják, imádják, birtokolják, ő viszont senkit nem kíván, neki nem hiányzik senki, nagyon jól megvan önmagával, így aztán nincsen kit kínoznia és gyűlölnie. Gyümölcsöző állapot, elfogulatlanul szemlélheti, hogy mit művelnek egymással ezek az egymásnak és önmaguknak kiszolgáltatott szerencsétlenek."(n.p.: párhuzamos történetek)
lesz miről vitatkozni 3 hét múlva...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése