és leesik a szikla judor szívéről... (1. nap)

elözmeny:

ami a postan erkezett, es a pampers-szindromat elöidezte, az ket repülöjegy volt szantorini szigetere.

meg korabbi elözmeny:

aki ismer, tudja, hogy rettegek (talan mar hasznalhatunk mult idöt is) a repülestöl. de ugy tenyleg, es istenigazabol, remegve es minden eshetöseget elkerülve, hogy fel kelljen egyre ülni.

a ket elözmeny közti elözmeny:

felve attol, hogy nyaron mar lesz rendes allasom, es nem tudunk kettesben elmenni nyaralni, christian kitalalta, hogy mivel nagy almom eljutni görögorszagba, es ö husz evvel ezelött jart ott utoljara, meg hat megiscsak eurovalsag van, nem fizet eleget mar amugy is az osztrak nep a görögök miatt az eu-kasszaba, jaruljunk hozza kicsit meg jobban a joletükhöz, es nyaraljunk ott :) na meg persze oda lehet repülni, es azt muszaj, mert tuti, hogy elvezni fogom. szerinte... :)köztudott, hogy puszta jelenletemmel barmilyen elektromos targyat kepes vagyok ideiglenesen hasznalhatatlanna tenni, söt, ha ideges is vagyok, biztos, hogy valami elfüstöl, felrobban, szublimal, stb. namarmost ez annyira nem vicces kilatas, ami a repülögepre valo felszallast illeti...

majus 31-en reggel tehat mindenre fel voltam keszülve, lattam lelki szemeim elött, ahogy beragadt biztonsagi övvel zuhanok tiz km magassagbol, rosszabb esetben langol kezem-labam, meg rosszabb esetben a tenger felett törtenik ez, mert ha a becsapodast tul is elem, uszni sem tudok. kellemetlen, ha az embernek tul elenk a fantaziaja. a kaland azzal kezdödött, hogy beszalltunk a kocsiba, hogy elindulunk a repterre (salzburg), de a kocsiban összevissza villogott egy lampa, miszerint nincs lecsukva a motorhaztetö. de le volt. szerviz. a kedves szakember szerint is le volt. nem baj, villogott salzburgig, egy havernak odaadtuk a kocsit, aki egy hetig hasznalta, es mikor tegnap visszaertünk, fogalma nem volt arrol, hogy milyen villogasrol, meg motorhaztetöröl beszelünk... nem irom az auram szamlajara, de hat megszoktuk a hasonlo eseteket.
nehez leirni h milyen fejem volt vegig a repteren, mig varakoztunk, es azt is hagyjuk inkabb, hogy linzig, ahol volt egy megallo, es felszedtünk meg nehany embert, vörös fejjel, csukott szemmel sirtam az ülesbe süppedve. aztan eszrevettem, hogy egy fel- es leszallast sikeresen tuleltem, es utana mar könnyebb volt. rosszul nem voltam, marmint gyomorbaj, hanyas, meg ilyenek, egyszerüen csak az eletemet feltettem, de szerencsere feleslegesen :)

delutan fel öt körül meg is erkeztünk szantorinire, iszonyat höseg fogadott minket ahhoz kepest, amire szamitottunk. az elörejelzes szerint 21 foknak kellett volna lennie, gyakorlatilag a tiz perc alatt, mig taxival a hotelhez ertünk, total leizzadtunk.

földrajz oktatas következik, akit nem erdekel, ugorjon:
"Szantorini vagy Thíra egy kör alakú vulkanikus szigetcsoport az Égei-tengeren. Görögország része, az Égei-tenger déli részén körülbelül 200 km-re Athéntól délkeletre. A Kükládok szigetcsoport legdélebbi tagja.
Szantorini alapvetően egy irdatlan erejű vulkanikus robbanás maradványa, amely megsemmisítette a korabeli településeket az eredetileg egyetlen szigeten és amely a jelenlegi geológiai kaldera kialakulásához vezetett.
A szigeten bolygónk egyik legnagyobb vulkánkitörése: a Minószi kitörés (melyet néha Thérai kitörésnek is neveznek) 3600 évvel ezelőtt, a Minószi civilizáció csúcspontján következett be. A kitörés egy több száz méter vastag vulkáni hamu-üledékkel körülvett óriási kalderát hagyott hátra és a kiváltott cunamival közvetett módon hozzájárulhatott a 110 km-re délre fekvő Kréta szigetén a Minószi civilizáció összeomlásához. Egy másik népszerű elmélet szerint a Thérai kitörés a forrása Atlantisz legendájának.

A sziget ma Európa egyik legismertebb és legfrekventáltabb turisztikai célpontja. Nevezték a világ 7 csodája közé.

A szigetnek a nagy számban érkező turisták miatt komoly környezeti problémái vannak. Problémát jelent nyáron az ivóvíz-ellátás, ezt kiküszöbölendő Oia mellett építettek egy teljesen digitális működésű víztisztító telepet és egy másikat is terveznek a sziget többi városának ellátására, így nem méregdrágán, tankerekkel kell a szigetre szállíttatni az ivóvizet."

http://hu.wikipedia.org/wiki/Szantorini

nem panaszkodva, csak felhivva a figyelmet arra, hogy nem mindenhol magatol ertetödö, hogy finom viz folyik a csapbol, es mindig van meleg viz, vagy egyaltalan viz: nem tudom, hogy az apartmanokban milyen lehet a helyzet, es lehet hogy az elöszezon szamlajara kell irni, de a mi negycsillagos szallodankban is fennakadasok voltak meg a hidegviz-ellatasban is. itt laktunk, es amugy mindennel nagyon meg voltunk elegedve. közep-europaikent tenyleg furcsa elsö körben, hogy a wc-papirt csak a kukaba szabad dobni, ugyanis a csatornarendszer elavult es olyan szük, hogy a wc-be dobott papir eltömitene mindent. meg lehet szokni, es egyaltalan nem esik az ember nehezere par nap utan. az elsö vizhianyos, ragacsosan varosnezesre indulo nap utan pedig komolyan veszi az ember a masodik, leggyakrabban elöfordulo feliratot is: sporolj a vizzel!

teljesen mas dolog egy szigeten elni, mint egy kontinens sziveben, ahonnan minden karnyustasnyira van, es magatol ertetödik, hogy van aram (ezzel kapcsolatban is lesz sztori:)), viz es barmikor tovabballhatsz. itt gyakorlatilag, ha nincs hajod, vagy jegyed egy kompra illetve repcsire, akkor maradsz a seggeden es kesz.

mit szolnatok nehany kephez? :)
elfoglalva a szallast, ez a kep fogadott bennünket a szoba erkelyeröl:

kicsit körülneztünk a környeken (imerovigli):

tenyleg minden haz kek-feher, es lepten-nyomon kapolnak vannak:

ott fent messze volt a szallasunk:

betertünk egy etterembe, ahonnan a legjobban lehet latni a hires szantorini naplementet es ittunk az egyik helyi borbol. akkor meg nem tudtam ket fontos dolgot ezzel kapcsolatban: a szigeten mindig nagy a szel (naplemente utan a sajat börömön tapasztaltam), emiatt a szigeten nem ugy termesztik a szölöt, ahogy nalunk, hanem a földön, kosar alakba fonva. nagyon erdekes, kesöbb erröl is mutatok kepeket. ez a bor (assyrtiko) a sziget jellegzetessege, es nagyon jol passzol a tipikus görög etelekhez:

a naplementes vacsora elsö fogasa, szantorini salata. az olivaolaj annyira mas, mint amit itt lehet kapni, jujjjjj, es persze feher kenyerrel eszik, csak siman, a kenyer pedig meg az olajnal is jobb minösegü, a kettö együtt meg, uhhhh... :)

paradicsom-gombocok:

közben kiugrottam az etterem ele, mert elerkezett az idö (photoshop-mentes kep):

halacska, spenot es cekla:

az etteremben valojaban nem a vacsorat, hanem ezt a latvanyt kellett megfizetni:

nem hittem, hogy a görögök ennyire edesszajuak, de a nyaralas kesöbbi reszeben is olyan költemenyeket lattam a peksegekben, hogy mar a latvanytol hiztam. eszmeletlen kreaciok, olyan mennyisegü cukorral, hogy ennek a kis desszertnek a felet sem tudtam megenni, pedig tenyleg finom volt.

es az elsö ouzo-koktel:

ami mar az elsö napon szembetünö volt: a kedvesseg. mindenki segitökesz, nagyreszt beszelnek angolul, amikor hallottak, hogy ausztriabol/magyarorszagrol jöttünk, meg nagyobb lett iranyunkban a bizalom, szoval az elsö, kükladokon valo nyugovora teresemkor csak szuperlativuszokban tudtam beszelni a hellénekröl.

folyt.köv.