egy lajtos reggeli utan utnak indultunk a kikötöbe, hogy athajozzunk ios szigetere. elözö nap csak egy speedboat-ra kaptunk jegyet, ugyhogy remenykedtünk, hogy nem lesznek tul nagy hullamok a mindössze 40 perces ut alatt, különben kitesszük a reggelit a szepen elökeszitett zacsikba. hogy miert is aggodtunk annyira? manapsag mar nemcsak csigalassu kompok közlekednek a szigetek között, hanem a sietös turistak igenyeit is kielegitik ilyenekkel:
flyingcat. mar a neve is ijesztö lehet azok szamara, akik eddig nagyreszt ket labbal a földön alltak. több, mint negyszaz ember fer el egy ilyen nagytestü dögön, es tekintelyes hullamokat kelt maga körül. sajnos nem ablak melletti ülest kaptam, ugyhogy nem tudtam fotozni, de nagy elmeny volt, kepzelhetitek. hatvan-hetven kilometer per oraval repeszteni a nyilt tengeren azert eleg gyors. eppen ezert minden hely fedett, különben par embert biztos elhagytunk volna :) en nagyon elveztem, bar tul sokat nem lattam, csak kukucskalni tudtam. meg par percre el is aludtam a hullamzas miatt, mondhatni kellemes erzes volt, kiveve par nagy hullamot, mikor kiertünk a nyilt tengerre. akkor azert ereztem, hogy a gyomrom fent maradt, en meg kicsit lejjebb kerültem.ios szigete amugy mar szep, sarga homokos üdülöparadicsom. ket ok miatt keresik fel a szigetet altalaban: a fiatalok bulizni mennek (minden negyzetcentimetert kihasznaltak az egyetlen nagyvarosban, hogy barokat epitsenek, szoval böven van lehetöseg), rengeteg lanycsapatot lattunk, 18-20 körüli korban, ahhh, biztos nem a töpörödött, göndör görögökre hajtottak :); a masik ok pedig a nyugalom, mert annyira eldugott helyek vannak a szigeten, es olyan kihalt nehol, hogy szinte egy stephen king könyvben erzed magad, es csak azt varod, hogy mikor tamad rad valami elvetemült zombi egy összeszaradt bokor mögül.
a kikötöben akadt nehany pazar maganjacht:
meg olyan is, aki tojt az egeszre, csak elte vilagat:
elfoglaltuk a szallast, es nagyon hirtelen lerohantunk a partra (mylopotas strand), mert szep idö volt. furan ereztük magunkat a hajout utan, furcsa erzes volt, mintha kicsit szedülne az ember es nem lenne biztos a laba alatt a talaj, de ez allitolag normalis, es hamar el is mult. ilyen latvany utan nem is csodalkoztam, hogy nem az emelygessel vagyok elfoglalva:
enni muszaj, hajra tenger gyümölcsei es kalamári:
ilyen kis feher vityillokban laktak a vendegek a hotelben. mindegyik lakresz mas berendezesü, igenyeknek megfelelöen, medencevel a kertben.
kilatas a medence mellöl a tengerpartra, plusz borocska es ragcsa. ezek a franya görögök minden italhoz chipset adnak falatozni, es nagyon nehez volt ellenallni. na jo, nem szineszkedek, felfaltuk mindig, amit elenk tettek:
akar itt is lehetett ejtözni es csak bambulni a tengert:
folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése