2009. január 8., csütörtök

5lépcső

kissé átértelmezve, de túlestem ma a másvilágra készülő emberek öt érzelmi állapotán. gyorstalpaló volt, elfáradtam.
reggel 7 magasságában kezdődött a TAGADÁSsal. nem akartam tudosámul venni, hogy fel kell kelnem és le kell ülnöm a jegyzetek mellé, fölé, alá, közé. ellepték az egész szobát. nyomasztó volt. próbáltam meggyőzni magam, hogy ez biztos csak a mátrix, nincs kanál, se jegyzet, se szigorlat, sőt én sem vagyok. csak kitaláltak, nem is létezem. vagy csak álmodnak. és az a valaki majd mindjárt megment azzal, hogy felébred. de nem így történt.
ekkor jött a HARAG fázisa, hogy az nem lehet, hogy nekem ne sikerüljön egy fránya vizsga, hiszen eddigi hét, bűnös egyetemi évem alatt mindig elsőre vettem az akadályt. ez most nem így lesz, az már bizonyos, de az ALKUDOZÁS sose késő. én csak egy elégséges jegyet szeretnék látni az indexemben, nem kell több, tényleg. persze jó lenne, meg nem úgy állok hozzá, hogy többre nem vagyok képes, mert miért ne lennék, csak nem minden múlik a szegény ember lányán, pl.: front, csillagok, frusztrált vizsgáztató, nem eléggé meggyőző méretű (ez méretnek számít?) mellek a köldökig kivágott, zsabós, fehér blúzos dekoltázsban...
megbarátkoztam a gondolattal, hogy lehet, mégis csak létezem, nem álmodom és engem sem álmodnak, úgyhogy nekiálltam a tanulásnak, de eljött a holtpont és a DEPRESSZIÓ. nem kívánom még a ... najó, szóval esküdt ellenségemnek sem:) ettem. ittam. mosogattam. törölgettem. pókoztam. beszéltem magamban. meg hangosan is magamnak. rosszabb lehettem, mint egy nyűgös csecsemő, akinek hiába prüntyögnek már fél napja, sérvvé ordítja a hasfalát.
úgyhogy jött az utolsó lehetőség: útra keltem a közelben található fitness-wellness-nekedjobblesz komplexum felé, és 10 percet eltöltöttem a sugarak közt. napelemek feltöltve, kis tánci-tánci, titkon remélve, hogy a helyiség nincs bekamerázva, aztán hazalejtettem, és azóta eluralkodott rajtam az ELFOGADÁS, vagy inkább (nem tudom hogy ez jó előjel-e, de) valamiféle megnyugvás, hogy ha ennyit készülök, nem lehet baj.
különben is muszáj klappolnia mindennek, mert teleírkáltam a naplómat a tavaszi féléves, záróvizsgázókra vonatkozó fantasztikus programajánlókkal, mint pl.: szakdolgozat leadási határidő, államvizsga hete és nyelvvizsga papírok leadása a tanulmányi osztályon... úgyhogy:
be positive!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése