filmfilmfilm

a legnagyobb álmom mindig is az volt, hogy elvégezzem a film szakot. nagyrészt a saját hülyeségem, bénázásom és érettségiző koromban néha túltengő önbizalom hiányom miatt erre nem került sor, pedig mondjuk a magyar szakot simán lecserélhettem volna rá, a veszteség nem lett volna említésre méltó...
mivel itt állok az első (kettő) diploma előszobájában, ami ugyi kötelező, meg elvárt, mert jajj, nem érsz nélküle semmit: jöhet is a következő, és felvételizek film szakra. gondolta az egyszeri lány... :D
na de ez az új rendszer... persze még van két hetem eldönteni, mi is legyen, és még épp csak elkezdtem böngészni a felvételi tájékoztatókat, de már így is tépem a hajam.
első körben a felvi.hu akasztott ki: két napig bármilyen káromkodás, monitorcsapkodás, imádkozás stb. ellenére sem engedett be a rendszerbe. jaja, mindenhova regisztráltam, minden kódot jól jegyeztem meg, újra regisztráltam, újabb kódot kért, egyiket sem fogadta el, brrr... ma meg, mintha mi sem történt volna, működik minden, mint a karikacsapás.
az oldal amúgy szerintem nem sokat ér, én legalábbis minden fontos infot máshonann tudtam csak beszerezni...
nem is a tájékoztatással, jelentkezéssel, ponthatárokkal van a legfőbb bajom, hanem azzal, ahogy az emberhez a felvételi irodán hozzáállnak. mertem érdeklődni tökhülyeként, hogy mi lenne számomra a legjobb megoldás. a szitu az, hogy pécsett nincs mesterképzés filmből. jó, az elte-n van. de őszintén bevallva, én töknulláról kezdem, mert az ugye egy dolog, hogy szeretem a filmeket, jó lenne a háttérmunkával is tisztában lenni, belekóstolgatni ebbe-abba, más is van így ezzel, de ettől még filmtörténetből és filmelméletből enyhén szólva is hiányosak az ismereteim. anélkül meg nem látom értelmét.
szóval: bölcsészkar újra, szabad bölcsészet alapszak, és csak azon belül van filmelmélet és filmtörténet szakirány. nekem tökkkkéletesen megfelelne, bár elsőre úgy hangzik, hogy egy bölcsészdiplomával elölről kezdek mindent. majdnem igaz is :) ebből kifolyólag a felvételi irodás szakinéniknek természetesen leesett tőlem az álluk, olyan bambán néztek rám, hogy még a sarki közértes néni is megirigyelhetné, amikor nem érti, hogy én 12 éves(nek tűnő) ábrázattal miért akarok sört venni, ez biztos kandi kamera, de ő nem veszi ám be...
és a bűvös mondatok, amelyek elhagyták mindkettejük száját szánalmas, sajnálkozó pillarebegtetés mellett így hangzottak:
- de hát miért? ha már tavasszal végez? minek még egy? és tudja, hogy ez nem éri meg? persze, biztosan elismerik a fél szakot, és már csak a szakirányt kell elvégeznie, de....
mit DE, bazz? hogy miért? azért mert ez az álmom, és ha lesz lehetőségem, és miért ne lenne, megvalósítom! jajj, tavasszal végzek! és? nem mondtam, hogy szeptemberben iskolapadba ülök, sőt valószínűeg halasztok, de ki tudja, nem vagyok nostradamus... nem éri meg? kinek, anyukám? ha azt tanulhatom, amit szeretek, vagy tudom, hogy szeretném, akkor miről beszélünk? költségtérítés? tudom azt is, jéééé!!! és? ha ki tudom fizetni, akkor mit érdekel egy titkárnőt az, hogy mire fizetem ki és hányszor? és amúgy is? miért kell megindokolnom a döntésemet és majdhogynem védőbeszédet tartanom, hogy ne haragudjanak már, én szegény szerencsétlen tanulni szeretnék továbbra is... léccilécci :S
azok a megkeseredett fejek ott az irodán! elég indok lenne, ha egy-egy fotót csatolnék róluk a felvételi lapom mellé. lám, ezért szeretném folytatni a tanulmányaimat, nem akarok besavanyodott irodista lenni, aki csak vágyakozik arra, hogy azzal foglalkozik, amivel szeretne, közben kivetíti a frusztrációit szegény infoéhes (leendő) diákokra és megpróbálja elvenni az életkedvüket is.
nekem nincsen DE. én ezt nagyon régen elhatároztam, meg fogom valósítani, maximum nem itthon, ha ilyen segítőkész lesz a hozzáállás továbbra is.
hochdeutsch-ul is menne, talántalán... :D