2009. január 7., szerda

just a perfect day...

csak az hiányzik, hogy a lábamat lógassam és tökéletesnek is mondhatnám a mai napot. ami elég hihetetlennek tűnik így a vizsgaidőszak kellős közepén, nyakamon egy szigorlattal.
nem tudom, mi történt a mai csillagállással, de mindenki igenkedves volt velem. pedig olyan szép hosszú listával indultam el itthonról reggel, hogy kétségbeestem: mire mindent elintézek, legalább 10 nyomdafestéket nem tűrő mondaton és annál is több kabátujjba rejtett ökölrázáson leszek túl.
a legnagyobb meglepetést az egyetem okozta:
- a "zizitéón" szuperszonikus gyorsasággal zajlott az ügyintézés, fél percet sem vártam a soromra
- a kiírt időpont előtt 4 perccel ott ült a tanszékvezető az irodájában, és már kanyarította is az aláírását a szakdoga témabejelentő lapomra, és MOSOLYGOTT
- beírtak úgy egy 15 kredites jelest, hogy le sem ellenőrizték, kitaláció-e vagy sem ;)
- az egyik (ne személyeskedjünk) könyvtárban, a sokak által ismert és rettegett imádkozósáska-néni, aki !sohasoha! nem kedves, most segítőkészen állt rendelkezésemre, sőt: külön csicskást ugráltatott miattam, aki személyesen hozott le nekem 3 könyvet a raktárból, pedig a lift is működött... hmmm... és ez még nem minden! a hölgy MOSOLYGOTT! hozzá kell tennem, hogy meg is nevettetett, amikor közölte, hogy rendezzem minél előbb a tartozásomat, különben kipostázzák az értesítőt, ami azt jelenti, hogy megfejelik potom 400 ft-tal az eredeti összeget. ami mennyi is? 220 "forcsi". ez buggyant ki mindig gúnyos és cinikus szavakat okádó ajkain. jojóztak a szemeim, komolyan sérült a fogzománcom a csikorgató szorítástól és keresztbe álltak a lábaim, hogy elkerüljem a röhögőgörcs által okozott nyilvános bepisilés kínos következményeit. FORCSI!!! azt hittem, a besza-behu-t már nem lehet überelni :)
ezeken kívül az állatkereskedésben is megerőltette magát a mindigmorci srác, és életem csodája is megtörtént: blicceltem a helyi járaton és nem kaptak el! erre még nem volt példa. eddig háromszor mertem leszegett fejjel, jegy nélkül felszállni, de minden alkalommal, mintha a homlokomra lett volna tetoválva világító festékkel, hogy "kapjatok el! lúzer vagyok!", ott termett két illetékes egyén, és behajtották, ami járt nekik.
de ma végre MOSOLYOGVA én nyertem!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése