romantika

mit tehet az ember lánya, ha két bölcsességfoga jön egyszerre, két suckdolgozatot kell írnia egyszerre és lassan mindkét szeme kifolyik a napi, öööö, jajj, össze se számolom, hány órányi monitorbámulástól? naná, hogy fel sem emeli a fenekét a gép elől, csak benyom egy garantáltan sírós, de még épp tűrhetően csöpögős filmet, és jól végignézi, két óra plusszal növelve az amúgy is sikonyáló retinája megpróbáltatásait.



ez a film most jól esett. barátosnő természetesen előre figyelmeztetett, hogy sírás lesz a vége, de nem volt annyira vészes (nyilvános blog, nem kell ám itt sem mindent bevallani, khm-khm).
kedvcsinálóul: két idősík váltogatja egymást, az egyikben bájos öregúr olvas fel jegyzetfüzetből egy még bájosabb amnéziás hölgynek, helyszín az öregotthon. a másik szálon pedig megelevenednek a felolvasottak a második világháború környékén: csodaszép, szőke, gazdag-sznob szülők egyetlen lánya a vidéki nyaralás alatt megismerkedik a kisváros ellenállhatatlanul sármos, jómunkásember sarjával, aki kitartó ostrom után meghódítja a pajkos, de magát rendíthetetlenül kérető ugribugri leányzót. lángra lobban a szerelem, de mivel a fiúkának se földje, se marhája, és még feleannyi pénze sincsen, a boldogság halálra ítéltetik: anyuapu véget vet a hancúrozásnak, és a puccos család elhúz a menő autómobillal hazafelé. anyu persze a lelkes csábító mind a 365 levelét eldugja, így a félreértések végzetet szülnek: hamarosan mindkét fiatalt más karjában találjuk, mint akiében elképzeltük az első 30 perc után. de az első szerelem emléke örök, a srác megvalósítja a lánynak tett ígéretét, álomházat épít, hátha a sors kegyes lesz, mindent jól visszacsinál, és majd élnek kettecskén boldogan. leányzó viszont jó nevelést kapott anyucitól, és igent mond a bájgúnár, de vastagbukszás kérőnek, így kezdődhet a parádé. jobban mondva kezdődhetne, ha a múltbéli szerelem egy újságcikkben fel nem bukkan. leányzó sokkot kap, kádban fekvősre issza magát, majd smink, "nem gondolom meg magam"-szöveg a jövendőbelinek, és huss, irány a régi nyár emlékeit őrző kisváros és a mindentől óvó karok. innentől a történet folyásának kitalálása nem okozhat gondot: egymásra találás, apróbb bonyodalmak, de vér nem folyik, és a ház sem ég le (nekem végig ez volt a parám valami miatt, kár lett volna érte), mindenki megnyugszik, az elrejtett levelek előkerülnek, és természetesen kiderül, hogy az öreg pár az otthonban azonos a fiatalokkal, és a bácsika minden nap elmeséli közös történetüket a feleségének, hátha elkezd emlékezni, és arra a pár percre újra érezhetik sírig tartó szerelmük mindent elsöprő erejét.
egy bajom volt csak a történettel, ami nem vont le sokat az értékéből, csak ennyire még nekem sem sikerült elrugaszkodnom a realitástól: olyan tutira nem létezik, hogy az exnő és a beújított cuncika békésen ülnek le egy asztalhoz teázni, és hálát adnak az égnek, hogy megismerhették egymást. ilyen esetben, ha magamból indulok ki, legalább két tányér és az összes inggomb repül, ringyólotyóbüdösribi száll a levegőben, majd pofon a pasinak, ajtócsapás, és "véletlen" karcolás azon a menő autómobilon. a történet végén nem feltétlenül kellett volna erőltetni a menjünk együtt a túlvilágra című fejezetet sem, de bevallom, akkor én már tizedszer terveztem el az életemet a borostás, hibátlan felsőtestű ryan gosling mellett, úgyhogy igazából nem nagyon érdekelt, ki mikor hal meg.
a lényeg: próbáljunk meg hinni az örök szerelemben a 21. században, amikor minden harmadik házasság válással végződik, mindenki félrek*r mindenkivel, idő előtt kapuzárási pánikol az összes pasi, minden nőt csak a cipőkruhákhajcsavarók érdekelnek, és nekem sincsenek előítéleteim :D
két óra tömör gyönyör ez a film, szép képekkel, még szebb zenével, kikapcsol, és simán többször nézhető, nap-, hónap-, és évfordulókon különösen, azon az undorító valentin-napon pedig maradjunk inkább a titanicnál!