a víz napja

két napig nincs áram a tömbben. reggel 8tól délután 4 vagy 5ig. izgalmas. mit is lehet kezdeni ilyenkor? laptop halott. mosógép, hűtő, porszívó, hajszárító, hajvasaló, kenyérpirító, vízmelegítő, mikro, lámpák, teknős-melegítő szintén. zene csak mp3-lejátszóról. borús az idő. olvasni sem nagyon lehet. egyetemre nem megyek be írni, mert hozzászoktam az összkomforthoz. albérlőtársam meg is kérdezte: te mit fogsz csinálni itthon egész nap?
végül egész hasznosan telt el a 8 óra. mivel víz volt bőven, olyan dolgokat csináltam, amihez elég volt áram helyett az is. vagy pusztán a két kezem. és némelyik annyira gusztustalan meló, hogy csak akkor visz rá a lélek, ha már minden kötél szakad. lecammogtam a szelektív kukákig a műanyag flakonokkal. komótosan elmentem bevásárolni a spurba. kitakarítottam az akváriumot. nekiestem domestos-szal a konyhai edényszárítónak. szétkaptam a fürdőben a lefolyót, és kiszedtem belőle... na, hagyjuk ezt, állati undorító volt. de legalább már nem kell 2 percet várni, hogy lefolyjon egy deci víz. leszedtem a függönyöket, és mire újra lett áram, csak el kellett indítani a mosógépet. ráérősen ebédeltem. amíg lehetett, olvasgattam. aztán ágyban hemperegve beszélgettünk. már csak a petróleumlámpa hiányzott :)
a sok jócselekedért cserébe pedig egy jutalom-film is járt:

úgy érzem, nagyon jó, hogy mindenki ugyanúgy van kitalálva, és nincsenek olyan emberek, akik öregen születnek, majd egyre fiatalodva csecsemőként halnak meg végül.
a bábel-ben mondjuk a pitt-blanchett páros szerintem nagyobbat alakított, de ez a verzió is többször nézhető. elgondolkodtat, gyönyörűek a képek, főleg a ködös balett-jelenet. de pitt-nek oscart-t valóban nem ért... rusty ryan-ként nekem jobban tetszik :D