áldozat 12.

Tim Burton: Múmiasrác

Nem volt átlaggyerek,
kinek ujja a cumija,
csak egy üreges
kis fiúka múmia.

- Doktor úr, mi ütött
e gézengúzba?
Szemünk fényét ki kötötte
gézzel gúzsba?

Az orvos támogatólag
apát s anyát átkarolt.
- A születés - mondta
- egy fáraó átka volt.

Átbeszélték az éjszakát,
de kérdéseikre nem jött felelet.
Ki a fiuk? Egy ásatáson
selejtezett lelet?

Kizártak pár
komplexebb születési módot.
S abban maradtak,
hogy szimplán reinkarnálódott.

A többi gyerek játékára kitalált egy új változatot,
de azok nem élvezték a szűzáldozatot.
(Elszaladtak, mondván:
- Ez megbomolhatott!)

Sírt magányosan,
de enyhítendő múmia baját,
a komódhoz ment,
hogy szerezzen dugiba kaját.

Megtörölte szemét, és elővett egy kelyhet,
s töltött bele egy kis tannalevélpelyhet.

A magányba szegényke
már majd belegebedt.
De talált egy mumifikált,
gézbe tekert ebet.

Ha fárasztotta a kis kedvence
által diktált iram is,
olyan ólat eszkábált neki,
akár egy piramis.

Egyik este
tettek egy sétát,
Múmiasrác a parkon
vitte ebét át.

A park üres volt,
bár egy mókust kiszúrt.
S egy mexikói lány tartott
szülinapi zsúrt.

A kislurkók játszottak,
s hallgattak egy mesét,
mikor megláttak - szerintük -
egy fehér papírmasét.

- Nézzétek, egy piñata!
- mondta az egyik gyerek.
- Kihull belőle sok cukor,
ha a fejére verek.


Baseballütővel verték
agyba és főbe.
Szétnyílt búrája,
így adta a kulcsot ő be.


De nem voltak fejében
meglepetések.
Csak bogarak, kik gondolták:
- Ide lepetézek.