1...

olybá tűnik, barátosnőm jelmondata (semmi sem biztos, csak a halál és a konzultáció!) már nem helytálló. tegnap megint nem sikerült megosztanom a konzulensemmel a mondanivalómat. nem én voltam a ludas. a következő találkozó pedig csak két hét múlva lesz. természetesen nem aggódom, én írok szorgalmasan, de visszajelzés nélkül nehéz megítélni, hogy milyen minőségben történik ez a firkálgatás. egy jogász mégiscsak mást követel, mint egy btk-s oktató. sokkal szárazabb, tényszerűbb, kicsit sem elrugaszkodó hangnemet kell megütnöm, ami nem mondom, hogy problémát jelent, de jobban szeretem a barokkos körmondatokat és a metaforákat, meg a túlbonyolítást. igaz, hogy az utóbbi igényemet kiélhetem a másik 40 oldalban, úgyhogy nap mint nap lubickolok az élvezetekben.
eljutottam már a központi könyvtárig is... tudni kell, hogyha az ottani olvasóterembe beteszem a lábam, akkor már világrengető bajok vannak. nem szeretem ezeket a "vendéglátó egységeket", csendesen és fegyelmezetten kell viselkedni (kivéve a btk-s olvasótermet téli vizsgaidőszakban, amikor a karácsonyfáról lehet lopkodni a szaloncukrot), ami nekem általában nehezemre esik. most sem hazudtoltam meg magam. ha nem lennék az a "leszarom mások véleményét" típus, még el is vörösödtem volna. mivel nem túl nagy koncentrációt követelő munkavégzés céljából tértem be a mumus helyre, zenét hallgattam a jegyzetelgetés közben. elmerültem a dallamokban, kikapcsoltam a külvilágot. arra lettem figyelmes, hogy a mellettem ülő srác túl gyakran kacsintgat felém, és néha mosolyog is. már majdnem elkezdtem aggódni, hogy az odaúton biztosan letojt egy madár, és most zöldesbarna, mócsingos flekkek lógnak a hajamból, azon szórakozik ilyen jól, amikor észrevettem én hülye, hogy: FÜTYÜLÖK EGY OLVASÓTEREM KELLŐS KÖZEPÉN :D gratuláltam magamnak, aztán mint aki jól végezte dolgát, hazabattyogtam.
ma pedig beadtam a jelentkezésemet a már majdnem film, de még csak szabad bölcsész szakra. aztán jól felvesznek, és majd még jobban halasztok, míg hazaérek. a megélhetési egyetemista pozíció lehetőségét nem szeretném még kizárni az életemből. :)
ma még egy durva olvasós menet jön, holnap már csak meló és kis kutatás, aztán kebelbarátnőm diplomaosztóját és a buw-os viszontlátást ünnepeljük, és végre kicsit lazulok. fél szabadnap! jupppóóóó! az élet apró örömei :D

zárhang, avagy a fütyülést kiváltó tényező:
http://www.youtube.com/watch?v=KD64UJKtUN8