sztereotípiák

mindig próbálok toleráns lenni. nem olyan gyakran sikerül, mint szeretném.
és vannak előítéleteim is sajnos, amelyek hevességét apró (vagy nagyobb) történések ide-oda billentik. néha tombolnak, néha hosszabb időre teljesen lenyugszanak.
a közelmúlt egyik véres eseménye miatt az egyik előítélet már kezdett áthajlani a tombolás irányába, aztán szerencsére elgondolkodtam, és megnyugtattam magam, hogy nem mindenki egyforma. akármilyen kisebbséghez is tartozzon. és akkor égi jelként még fel is bukkant ebből a kisebbségből egy rég látott barát, aki eszembe juttatta, hogy nem szabad általánosítani. és kritikát gyakorolni is csak afölött szabad, aki valóban megérdemli. különben meggondolatlanul ártatlan, jószándékú embereket is megbánthatok. akik tegyük fel, nem tehetnek arról, hogy adott helyzetbe kerültek. ez onnan jutott eszembe, hogy a héten nem egyszer kerültem "közelebbi" kapcsolatba hajléktalanokkal. vagy fullbüdösen ültek mellettem a helyi járaton, vagy az utcán nem hagytak békén, hogy adjak pénzt (az erőszakosoknak nem nagyon szoktam amúgy), elállták az utam, és hátráltattak. az állatira fontos és komfortos életkém szabad folyásában... amúgy segítek nekik, ha éppen tudok, de mostanában valahogy nem voltam toleráns velük. a nagyon őrült alakoktól meg persze félek is.
ma a parasztelosztónál üldögéltem hajnal fél hatkor, hatalmas csomagokkal körülbástyázva, amikor egy hajléktalan kezdett kerülgetni. nem tűnt beszámíthatónak, ezért mindig figyeltem a szemem sarkából. azt sem tudtam megállapítani, hogy nő vagy férfi. rágyújtott, és zavartan fel-alá mászkált, az apró szatyrait meg letette mellém. legyen. aztán amikor odajött hozzám, reflexből szerettem volna megkérni, hogy ne tarháljon le, és menjen máshova, mert éppen tényleg csak annyi pénz volt nálam, ami a buszra kellett. amúgy adtam volna neki. zenét hallgattam, és csak azt láttam, hogy nem egy "adjon egy huszast!" lélegzetű rövid mondat hagyta el a száját, hanem hosszan beszél, úgyhogy kivettem a fülhallgatót és visszakérdeztem, hogy mit parancsol? az alak azt kérdezte, hogy hova megyek ennyi csomaggal és hogyan tudtam egyedül kicipelni idáig. először lemerevedtem, hogy najó, majd a következő mondat biztosan a kérés lesz, hogy adjak cigit, vagy pénzt. de nem. amikor látta rajtam, hogy nem utasítom el egyből, leült mellém. érdeklődött felőlem, hogy mivel foglalkozom, meséljek a suliról, meg a munkahelyemről, és hogy "mi leszek, ha nagy leszek". úgy meglepődtem, hogy visszakérdezni el is felejtettem, de nem is kellett: elkezdett magáról beszélni a nő. ez is kiderült. hogy nő. és hogy az ötös szám uralkodik most az életében, mert öt pulcsija van, öt foga, és ötven éves. nagyon rekedt hangja volt, meg volt fázva, és még dohányzott is, meg tiszta seb volt a feje, nemrég engedték ki a kórházból, ahol azért kezelték, mert valaki fejbe rúgta... elmesélte, hogy hogy jutott el idáig, hogy kisemmizték, senkije nincs, csak a galambokkal tud beszélgetni, akkor viszont őrültnek nézik. gimnáziumot végzett, aztán férjhez is ment, de nem sült el túl jól az akció. annyira választékosan beszélt, hogy totál ledöbbentem. és nem kért pénzt. jött a buszom, és elbúcsúzott, és válaszképpen, hogy nekem mennyire tele vannak a táskáim könyvekkel, megmutatta az övét: egy dörmögő dömötör lapszámot :D
azt hiszem, ha legközelebb látom (amúgy tipikus pécsi jelenség a pályaudvaron), adok neki pénzt. amúgy 45ezer ft a havi bevétele. de bevallotta, hogy nagy részét dohányra tékozolja. az legalább jól esik neki...
nem mondom, hogy mától minden hajléktalant szeretek. és hogy mindegyik önhibáján kívül került, ahova került. de tényleg vannak szerencsétlenek, akiknek valami nagyon nem jött össze. azt hiszem, ez a kis epizód arra akart tanítani, hogy ne ítéljem el őket se elsőre. hevességem ellenére számoljak előbb háromig magamban, mielőtt kimondok valami bántót, bárkiről is legyen szó...

"csak az a fontos, hogy éber légy, mert a leckék mindig akkor jönnek, amikor készen állsz a befogadásukra, és ha figyelsz a jelekre, mindig mindent megtanulsz, amire szükséged lesz a következő lépéshez."
(coelho)