valentin-nap, mi? pfff...na szóval a mai nap arról szólt, hogy az én nagy szerelmem, akibe három éve bele vagyok bolondulva, és féltve őrzöm minden bántódástól... feladta a harcot. nevezzük nevén a tényt: kilyukadt mindkettő. nem kicsit. nagyon. (elnézegetve a tegnapi fotodokumentációt, talán az az angyalkázás se tett túl jót neki, hülyelány!) nem találtam helyette másikat. semmi más opció nem tetszett, és amúgy is, fiú-lány, fúúúmintazállatok, csak a mi szerelmünk tiszta.
és ekkor jött az isteni szikra: zsolti. nem a béka, hanem a mister minit-es cipészek gyöngye, akinek életem végéig hálás leszek azért, hogy igen olcsóért (kunc-kunc), seperc alatt úgy megoldotta a más szaki által megoldhatatlannak titulált szituációt, hogy csak lestem. és nagyon-nagyon boldog vagyok, igggen, jaja, totális cipőmániás, de sebaj.
azon törtem a fejem, hogy fogok tudni elutazni úgy innen külföldre, hogy szelektálnom kell a cipőimet... ezt viszem, ezt nem, ezt viszem, ezt nem. én erre képtelen vagyok. aztán rájöttem, hogy ez a kisebb probléma. jobban tenném, ha azon gondolkodnék, hogy haza hogyan fogok jönni... jóféle ajróért sok puccparádé súúúúúúz lesz a bőröndben. ámám. juhúúúúúú :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése