január, február, itt a nyár!

tegnap a jó idő hatására eldöntöttem, hogy nekem elég volt a télből, köszönöm szépen, jöhet a tavasz!!! ezt olyannyira bebeszéltem magamnak, hogy még a mai időjárás is engem igazol! :D
szóval csudijó programokkal telt a tegnapi nap, nem panaszkodom. vettem két (meglepően olcsó) gúnyát magamnak, csak egy baj van velük, hogy nem színesek... na jó, nem tartok erről kiselőadást, mert néha túlzásba viszem a tiritarkaságot... de inkább ez, mint búskomoran, gyászszínekben slattyogni végig a városon. lehet, hogy én leszek az első ember, aki megpróbál a diplomaosztón egyezkedni a ruhatárossal, hogy ugyan, hadd húzzak már mályvaszínű talárt...
voltam szakdolgozati konzultáción a jogon. ezentúl heti vendég leszek, kár, hogy az univ már szépülésre van kárhoztatva, pedig akkor összeköthetném a kellemeset a hasznossal. no, nem mintha tegnap olyan szörnyű lett volna: a galaxis kifordult önmagából, visszafelé folyt a tejút pár perc erejéig és kiderült, hogy a konzulens nem készült fel a témából. jobban mondta belőlem és a korábban leadott dolgozat-kezdeményből... nem bántam, mert még én sem vagyok a helyzet magaslatán, de így legalább nyertem egy hetet.
köztudott (naná, csak azoknak, akik végighallgatják nap mint nap a hülyeségeimet), hogy nem ihatok kávét. mitralis billentyű, pofon!!! pedig nagyon szerettem egészen októberig, naponta kettőt mindig ittam, néha nem volt már túl kellemes a szívdobogásom tőle, na de az íze akkor is ugyanaz maradt, és pörgetett is, muszáj volt... aztán jött a dádá, tiltólista és ijesztgetés. első az egészség, nem ittam azóta egy kortyot sem. se presszót, se hosszút, se rumosat, tabu volt. a koffeinmenteset meg nem próbáltam, mert hogy biztos lónyál íze van. tegnap nem bírtam tovább, nóri készített nekem egy menteset... és pozitívan csalódtam. se szívdobogás a (nekem) megszokott 110/percen felül, se légszomj, csak kávéíz és boldogság :D
a gyomrom is alakul már. éppen ma olvastam valahol, hogy a normaflore mégsem olyan jó... fránya internet, hogy mindennek utána lehet nézni, aztán döntsd el, kinek adj igazat. már mindegy: egyrészt annyi más alternatívát javasoltak, hogy mire végigböngészném a tájékoztatókat, magamtól is meggyógyulnék, másrészt pedig kettőt alszunk, és én hivatalosan is gyógyulttá nyilvánítom magam! aztán jöhet a hortobágyi húsos palacsinta és a fekete-erdő torta. babáztam is tegnap. megint. bár más babával. kislánnyal, idősebbel. továbbra is az a véleményem, hogy hiába fogok igyekezni azon, hogy ne kényeztessem el a gyerekemet, én biza ki nem adom a kezemből egy percre sem! vagy hullafáradtan, 3 napig fürdés nélkül, kócosan, sajgó mellekkel nem ez lesz majd a véleményem? :)

p.s.: bob apánk ma lenne 64 éves! úgyhogy a kedvencem még ide kívánkozik tőle:
http://www.youtube.com/watch?v=5zTxUxFjLB0