"Ám elmondható, hogy az emberben működik egy ösztön, mely egyszerre és egy időben és minden egyes egyedben a zártság és az önmagára utaltság, és ugyanakkor a nyitottság és a más egyedekre való ráutaltság érzetét képezi; a zártság akadályozza a kapcsolódást, amit a nyitottság segít, mivel a két érzet egymástól nem elválasztható feszültségben működik az ösztön egészében.
Ha két emberi egyed egyesíti azokat a szerveit, amelyek zártságukban is működőképesek, ám mindenképpen egy másik egyedre vonatkozók, ha tehát két emberi egyed nem önmagában, nem a képzeletére vagy önkéntelen álmára hagyatkozva, hanem egy másik egyed lehetséges nyitottságában akarja föloldani vagy megszüntetni önnön zártságát, akkor a két egyed két egymással azonos elemből, nyitottságból és zártságból álló feszültségének önmagában zárt egysége találkozik.
A feszültség ebben az esetben saját nyitottságával alkalmazkodik a másik zártságának ahhoz a tulajdonságához, hogy e zártság a másikban is nyitott.
És két önmagában zárt egység belső feszültségének találkozásából egy olyan egyediségüket meghaladó közös nyitottság keletkezik, amely egyidejűleg kettőjük egybezártságának közösségét jelenti, közössé zártságukban kiléphetnek hát egyediségük zártságából, és fordítva, egyediségük nyitottsága bezáródik a közösség egymásra nyitott zártságába.
Ha így lenne, akkor ez egyben azt is jelenthetné, hogy két test találkozása jóval többet jelent, mint maga a két test, hiszen úgy vannak egymásban jelen, hogy önmaguknál jóval többet jelentenek." (n.p.)
szóval mindenki komolyan elgondolkodhat, hogy zártságának nyitottságában mennyire tudja megőrizni mások felé irányítható nyitottságának zártságát. vagy valami ilyesmi. meg a nem is létezés és a hajló kanál, meg a mátrix. én tökélyre fejlesztettem a nemlétezésemet, legyek éppen nyitott, vagy akár zárt. olyannyira nem létezem ugyanis, hogy tegnap a fotocellás ajtó sem nyílt ki előttem a főpostán... szóval mivel nem vagyok, ti is csak egy nemlétező blogot (nem)olvastok. ennyi :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése