amikor a fekete bárányok egymásba botlanak...

jujj, de rég jelentkeztem...

kissé sűrű lett az elmúlt pár nap, íme:

pénteken a kis hölgy náthás lett, úgyhogy nem ment oviba, nehogy másnapra ágynak essen, szóval játékkal telt a délelőtt, aztán ebéd után szabad voltam. mivel anyám (ezentúl a félreértések elkerülése végett az "anyám" kifejezés alatt az osztrák, ideiglenes mádör értendő, az "anyukám" alatt pedig az igazi és legjobb a világon:)) feltette a kérdést, hogy van-e csini ruhám a másnapi keresztelőre, elgondolkodtam. addig a pillanatig azt hittem, hogy van, de aztán elbizonytalanodtam (mekkora puccparádé lesz itt, kérem szépen?), úgyhogy a szabad délutánomon bementem a szitibe és vettem egy kis kötött pulcsikát, ami nagyon csinatos, és a megfelelő kiegészítőkkel (tappernaci, magassarkúúúú) párosítva mary szavajárásával élve: eléggé ceccuális is tud lenni :D július óta játszós tréningruhában vagyok, úgyhogy kellett egy kis változatosság.

szombat keresztelő. (közbevetés: jut eszembe, a mai nap sem volt rózsás, de úgy döntöttem, hogy ebben a bejegyzésben igenis csak a jó dolgokat fogom kiemelni, a rosszakkal meg majd lesz valami, remélem elpárolognak hamarosan.) salzburg, korai érkezés, először az étterembe mentünk, hogy kávézzunk egyet a ceremónia előtt, később az ünnepi ebédet is ott szolgálták fel (http://www.krimpelstaetter.at/ ; tradicionális osztrák konyha, grízleves, és háromféle főételből lehetett választani, én a jól ismert bécsi tányérhúst ettem, spenóttal, tormával, rösztiburgonyával, finom volt, de lehetett volna mondjuk kevésbé kihűlt). gondolom, a templom iránt nem sokan érdeklődtök, a bébi megkapta a levi maximilian becses nevet, amúgy meg nem tehetek fel képet a családról, úgyhogy erről ennyit. szép volt és rettentő hideg.

de ugorjunk kicsit vissza a kávézáshoz. betoppant ugyanis itteni apám mostohabátyja is, aki nem nagyon tudott hova tenni engem, hogy mit is keresek én a család köreiben kávézgatás közben, és miért játszom a tesója gyerekeivel olyan lelkesen. neki elfelejtették említeni július óta, hogy au-pair leányzó van a háznál. talán azért, mert olyan alak, akinek a szeme sem áll jol :D persze, ő volt a legjobb arc a társaságban, minden gyerek körbeugrálta, mert tudott egy csomó kártyatrükköt, merte jól érezni magát, és inni néhány bort, stb. csak hát én az unatkozó nemdohányzó bandával üldögéltem egy teremben, ő meg szórakoztatta a banda életrevalóbb felét egy másikban. aztán persze elegem lett, amikor a harmadik kávét kértem ki öt órán belül, és még mindig ásítoztam, úgyhogy kiakadás ide vagy oda, kiültem hozzájuk, és onnantól már egyenes út vezetett odáig, hogy az ünneplés után vacsorázni vitt az úriember, ehhh... amúgy valóban lejött első pillantásra, hogy a család kívülálló egyedével akadtam össze, aztán megtudtam a "zűrös" magánéleti részleteket is (semmi komoly, bármelyik családban találhatunk rá példát, csak hát néhányan azokat az embereket megbélyegzik, akik mondjuk el mernek válni egy boldogtalan házasságban, vagy ilyesmi), úgyhogy világossá vált mindkettőnk számára, hogy a fekete bárányok egymásra találtak :)

a modern művészetek múzeumában van egy nagyon jó kis étterem, az m32, ott kötöttünk ki. nem au-pair pénztárcának való, na de nem én fizettem persze. ilyen pazar a kilátás: jót pletykáltunk, boroztunk, hangulatos volt.

de hát akkor már ne kispályázzunk, másnap egy olasz étteremben ettünk, basszus, ha salzburgban jártok, feltétlenül nézzetek be oda, "pasta e vino" a hely neve, egy nagy húsos-sajtos-halas pult is van az étteremben, meg egy csomó bor ugyebár, nem volt nehéz levágni a nevéből, igazi családias hangulat, nagyon tetszett. naponta csak háromfélét főznek, azok közül lehet választani, a szardíniásat érdemes kipróbálni. :)

aztán egy kávé itt (fuschl am see, korábban említettem egyszer, amikor a perui au-pair lánynál voltam látogatóban, hogy láttam a buszból, mennyire szép hely, most nem csak onnan láttam, valóban lenyűgöző):

és vége is lett a hétvégének sajnos. remélem, még lesz néhány hasonló :)