"Az alábbiakban a két sztármodell, a két gyönyörű nő, Iman és Dirie bizalmas beszélgetéséből, a Vogue magazinból idézünk. Ruhákról, divatról, sztárpletykákról ezúttal nem esik szó. Iman kérdez, Dirie válaszol. Mert meg akarják törni a csendet egy elviselhetetlen női titok körül.
– Tudtad, mi vár rád? Anyád felkészített arra, hogy mi fog történni és miért?
– Nem mondott semmit, csak azt, hogy holnap megyünk. Én pedig ösztönösen megéreztem, hogy hová. Különös módon még vártam is ezt a napot, hiszen szerettem volna mielőbb felnőtté válni. Tudtam, enélkül sohasem mehetek férjhez. De féltem is, mert láttam, mekkora fájdalmat okozott az egyik nővéremnek.
– Megengedték, hogy végignézd?
– Utánuk lopakodtam, és egy bokorból leselkedtem. Láttam, ahogy a nővérem állon rúgja az idegen asszonyt, és megpróbál elmenekülni. Én jó előre megfogadtam, hogy nagyon erős leszek.
– És az tudtál maradni?
– Nem volt más választásom. Borotva volt a nő kezében, egy törött pengéjű, életlen borotva. Többször is belém vágott, hallottam, hogyan hasítja a húsomat. Egész életemre megtanultam, mi a fájdalom.
– Kaptál valami csillapítót vagy nyugtatót?
– Semmit. Anyám hazavezetett, és valami kendővel egészen szorosan összekötötte a két lábamat úgy, hogy moccanni sem tudtam. Három hétig feküdtem így, hogy minél szorosabban forrhasson össze a seb.
– Tudtál valakivel beszélgetni arról, mi történt veled?
– Nem. Mit kérdezhettem vagy mondhattam volna? Úgy tudtam, ez így természetes.
– Akkor az is természetes lett volna, hogy férjhez mégy ahhoz, akit a szüleid kiválasztottak. Te mégis megszöktél. Ha nem teszed, aligha beszélgethetnénk itt, New Yorkban...
– Nagyon sok tevéje volt, de már betöltötte a hatvanat. Apám azzal vigasztalt, örüljek, hogy öreg, legalább nem mászkál más nők után. Egyszerűen elrohantam. Bele a világba.
– Volt saját pénzed?
– Pénz? Azt sem tudtam, hogy létezik! Mi mindent csereberéltünk. Egy bárányért, kettőért. Csak azt tudtam, hogy van valahol egy város, és abban a városban él egy nagynéném meg egy nagybátyám. Ő éppen Londonba készült. Ha már ott voltam, magával vitt, hogy segítsek a háztartásban. Az egészből csak annyit értettem, nem kell visszamennem.
– Nem tudta, hogy te tulajdonképpen szökésben vagy?
– Honnan tudta volna? Nálunk odakint nem volt telefon.
– Gyorsan be tudtál illeszkedni a fehér világba? Hogy tetszett London?
– Hamar megszoktam. És azonnal lettek barátaim. Fiúk is. Mindegyik azt akarta tudni, melyik a kedvenc együttesem, és én nem ismertem egyetlen együttest sem. Amúgy semmi komolyabb nem volt, hiszen szexről eleve szó sem lehetett. Ott lent, a szó szoros értelmében be voltam zárva.
– De vágyat azért éreztél...
– Annál rosszabb volt! Mert tudtam, hogy én más vagyok. Próbáltam is megbeszélni a dolgot egy másik fekete lánnyal, akivel együtt jártam tornázni. Eleinte azt hittem, szégyenlős, és csak úgy tesz, mintha nem értené, mire célozgatok, de végül dühösen rám förmedt, hogy nyögjem már ki végre mi a bajom. Erre megmutattam, ő pedig elbőgte magát az iszonyattól. Ezt én nem értettem. Tudod, addig azt hittem, minden fekete lány ilyen.
– Ekkor mentél el orvoshoz?
– Korábban fel sem merült bennem, hogy okom volna rá. Több műtéttel, nagyon türelmesen rendbe hozott. Neki köszönhetem, hogy már nem kínszenvedés minden menstruáció, hogy normálisan tudom üríteni a vizeletemet, hogy képessé váltam a szexuális életre.
– Találkoztál anyáddal azóta, hogy eljöttél otthonról?
– Többször is szerettem volna. Pár éve a BBC forgatott velem egy filmet, és a stáb megígérte, hogy felkutatják. Ugyanúgy kérdezősködtek, mint annak idején én a nagybátyám után. Végül találtak valakit, aki állította, hogy az egyik lánya Londonban él. De ez a nő nem az én anyám volt."
(http://www.terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/infibulacio.html)
ez volt a mai filmélmény bujinnal a salzburgi "das kino" (a mozi) nevű moziban. a könyvet már olvastam, úgyhogy nagy újdonságot tartalom-szinten nem okozott (nők genitális megcsonkítása az afrikai országokban), de képiesítve azért jobban üt, mint olvasva. szóval mindenkinek ajánlom, főleg nőknek, ők tudják igazán átérezni, miről is van szó.
más: várakozva a pályaudvaron a buszra, megjelent egy tíz fős csoport, roma származásúak, furán ismerős hanglejtéssel beszéltek. fülelek-fülelek, hát ez bizony az ízes magyar nyelv. kicsi a világ :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése