2010. március 5., péntek

ehrwald

itt järtunk szerda-csütörtökön.
a zugspitze majd härom kilometer magas, nemetorszag legmagasabb pontja, amugy az osztrak-nemet hataron fekszik. a föciböl ennyi eleg is.
genyo idöt fogtunk ki, par orat lattam csak a hegyeket, a libegövel sem mentünk fel, mert jöttek a felhök, a köd, es hirtelen a nagy hegyekböl semmi egyeb nem maradt, mint valami tejszerü gomolygas az orrunk elött, szoval a fenti foto a netröl szarmazik, sajnos semmit nem tudtam fotozni.
masreszt szerdan olyannyira belecsöppentem a betegsegbe, hogy magam is meglepödtem. ejjel mar csak hanykolodtam, ugyanis arra ebredtem, hogy faj a fogsorom... nem jo elöjel, volt mar tavaly arcüreggyulladasom, azonos tünetekkel, ugyhogy kezdtem ijedezni. a fajdalomcsillapito nem hatott, az orrcsepptöl verzett az orrom, a spray szinten nem hatott, ezen felül köhögtem, szoval tapsikoltam, ha hörges, szortyogas, nyögdecseles es karomkodas nelkül tudtam levegöt venni. ritka pillanat volt...
harmadreszt üzleti cellal utaztunk, tehat a nap folyaman harom targyalast ültem vegig, meg jo, hogy mindegyik total vicces volt, es üzletkötessel vegzödött, ez kicsit elterelte a figyelmemet az egyeb bajaimrol.
kesö delutan mar nem akartunk hazaindulni, ezert egy hotelban vettünk ki szobat. a turisztikai infonal odäkat zengtek a helyröl, aprocska kepeket mutogattak rola, meg hogy jajjdejo, negycsillagos. oke, lezsirozva, balkonos szoba, kilatas a hegyre, illetve a ködre, ami mögött a hegy volt. sebaj, nezelödni ugysincs kedvem, örülök, ha az ägyig el tudok maszni. persze aztan ätnyälazva a hotel szolgaltatasainak listajat, nicsak mit talaltunk: gözfürdö. ha mar inhalalni ugyis kellene, egye fene. egy kis medenceben uszkalas, uszni tanulas (a hät nagyon megy mär, a mellel annal nagyobb problemak vannak, de egyszer azt is megtanulom), kloros viz-nyeles utan irany az aroma-gözfürdö fel orara, utana egy kis ejtözes, es lassatok csodat: mire eljött a vacsoraidö, mar csak az egyik oldalon fajt a fogsorom, szepen kitisztult az orrom, es sokkal jobban ereztem magam.
a szalloda amugy maga volt a merö giccs. fábry siman összegyüjthetett volna harom design centerre valo targyat csak a mi szobankbol. csiricsare csillarok, szalmakalapok a falon, total nyalas tajkepek, persze husz centi szeles aranyozott keretben, müviragok mindenütt, kis plüss nyuszik... ami pedig a vendegsereget illeti: kettönket, es meg harom kisgyereket is beleszamitva az atlageletkor siman verte a nyolcvanat. persze az összes vendeg nemet volt, es marha komolyan vettek magukat. az oscar galan nincs ilyen bevonulas, mint amilyet ök rendeztek vacsorakor: minden papika ingben, öltönynadragban, szep cipöben, belött hajjal, mellettük minden mamika csini ruhaban, meg jobban belött hajjal es kis, koktelpartyra valo taskaval a hona alatt jelent meg, majd "hozzaertö modon" bort rendeltek, minden szomszedos asztalhoz odabiccentettek, es a koruk beliekkel (volt valasztek böven) kedelyesen elcsevegtek az idöjarasrol, arrol, hogy hat igen, ök megengedhetik maguknak, hogy ausztriaba jöjjenek telelni, es jajj, de szep itt minden, aztan ittak egy schnapsot a barban es nyolckor elmentek aludni. több volt, mint mokas, de nem igerhetem, hogy valaha oda visszaterek :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése