kúra II.

felkel az ember lánya reggel. vasarnap van. az elözö napi, felrevezetö jobblet utan tök betegnek erzi magat, taknya-nyala egyben (bocs, de ez van), mindene faj, ami fajhat, de "valakinek" kedve tamad kirandulni. az ember lanya meg nem akar illuziorombolo lenni, ugyhogy vele tart, mondvan a friss levegö jot tesz majd.
naja, csak a vasarnap deli programhoz egyreszt masfel orat kellett autozni, ami nem a vilag vege persze, de nathasan, folyamat legszomjjal küzdve, mar feluton minden fellelhetö papirzsepit elhasznalva, emellett tüsarkuban es csinatos ruhaban feszitve (najo, nem kell azt hinni, hogy szuperwumen vagyok a betegseg ellenere, szoval helyesbitek: csinatos ruhaban imadkozva, hogy üljünk mar le, es jöjjön aminek jönnie kell) nem annyira volt mokas a program eleje. persze a karpotlas megerkezett egy ötfogasos, csudifinom ebed kepeben, amit a zell am see-nel fogyasztottunk el az erlhof nevü hotel & etteremben, ami a zeller see deli partjan fekszik, csodaszep kilatassal a tora es a környezö hegyekre. nyaron kedvere uszkalhat, vitorlazhat, szörfölhet itt a kedves turista, öt percre egy golfpalya is talalhato, telen pedig böven akad elfoglaltsag a kitzsteinhorn gleccseren, es a környekbeli sipalyakon. egeszen mas fekvesü a hely, mint mondjuk kufstein. itt nalunk tag a latohatar, ott viszont akarhova nezel, körben midnenhol karnyujtasnyira hegyek, hegyek, hegyek.

szoval amint odaertünk, betelepedtem jo kislany modjara a kandallo melle a sarokba, eeeeees vartam a fogasokat. erkeztek is szep sorjaban, tizenhat pontos gault millau ertekelesnek megfelelö szinvonalon (ezt ugy irtam, mintha annyi összahasonlitasi alapom lenne, de szorgosan gyüjtögetem az osztrak, sapkás ettermeket a listamon, amiket mar sikerült becserkeszni:)).
nem meglepö modon a szakacs persze christian ismeröse volt, ugyhogy nem rendeltünk semmit, hanem beköszönve a konyhara jeleztük, hogy ennenk valamit, a szakacs pedig elje csak ki alkotasi vagyait, mi allunk mindennek elebe. igy az igazi amugy rendelni, hiszen lutri az egesz, es nagy esely van arra, hogy olyan etelek kerülnek eled az asztalra, amiket önszantadbol soha nem rendelnel, illetve amelyek nem teljes egeszeben igy szerepelnek az etlapon, hanem nemikepp variaciok. a mi esetünkben ez igy nezett ki:

üdvözlö falatkakent lazac uborkasaláta-ágyon
variáció fürjmellre és libamájpástétomra
ökörfarok-ravioli (petiiiiiiiiiii, segits, ezt szó szerint kell érteni, vagy csak simán rosszul fordítottam?:)) spenotágyon
steier tormás hús "modern art", reszelt gyümölcsökkel és burgonyapürével
csokimousse, házilag készült pralinével, citromfagylalttal és maracujával

nekem minden nagyon izlett, föleg a spenotos tema, bar ebben a tekintetben mindig elfogult vagyok, viszont a torma szerintem tul intenziv volt, magyarul: csípett mint a darázs. igaz, en jol jartam, mert orrcsepp helyett csak bele kellett szagolnom egyet a tanyerba es megoldodott minden dugulasi problemam, de hat ebböl is latszik, hogy ez azert lehetett volna kevesbe hatarozott izelmeny is. egy dolgot meg be kell vallanom: a natha következteben illatokat nem nagyon ereztem... :S tehat ezt a kalandot is meg kell meg ismetelni, ahol minden erzekszervemmel az elvezetekre tudok majd koncetralni.