PMS

(gyengebbek kedveert premenstruacios szindroma)
ahogy nalam megnyilvanul ez a dragalatos hormonalis hullamvasut:
- miota az eszemet tudom, ragom a körmöm (tudom, nem igazan nöies, de ez van), de ilyenkor a pillanat töredeke alatt karmokat növesztek es meg annal is gyorsabban az arcaba väjom annak, aki hozzam szol. ha kedvesen, azert, mert ne sajnaljon engem senki, hiszen jajjdejoooo, nöböl vagyok, ha meg bunkon, akkor azert, mert mit kepzel akarmilyen kis porbafingo, hogy ram mer tamadni. ha nem tamad, akkor is tamad, en tudom, ne magyarazzon nekem senki. a szakirodalom ezt nevezi ingerlekenysegnek, azt hiszem, en inkabb ugy irnam körül, hogyha elni akarsz, jobb, ha elkerülsz.
- elözö pont folyomänya: csak es kizarolag nekem lehet igazam. ehhez nincs több hozzafüznivalom.
- elöszeretettel bögöm el magam egyik pillanatrol a masikra (nyilvanos helyek elönyben, mint peldaul puccos etterem, barpult, utca közepe, busz/vonat/hajofedelzet, ahol bar tökre nem erdekel, de ällhatom a szanakozo embertömeg pillantasait), akkor is, ha nem szolt hozzam senki, ha meg megis, akkor föleg. lasd elsö pont: a kedvesseg vagy bunkosag nem szamit, en hipererzekeny kiralykisasszony vagyok, tudom, hogy mindenki ellenem van, es ha kedvem tartja, akkor sirok es kesz. nem mintha barmi eselyem lenne visszatartani. zsepi altalaban nincs nalam, mert mindig bizom abban, hogy ez a honap mas lesz, orrbol kilogo manokkal, vörös szemekkel, kocos hajjal pedig az emlitett nyilvanos helyeken nem mindig erek el akkora sikert, hogy valaki megszanjon egy zsepivel. altalaban azt hiszik, hogy tul sokat ittam, de nem eleget, es penzt tarhalni megyek. pedig jobban jarnanak, ha adnanak, különben pillanatok alatt atlendülök az egyes pontban targyalt lelkiallapotba, abban pedig nincs köszönet.
- egesz nap azt hajtogatom, hogy köver/häjas/zsiros/dagadt/gömböc vagyok, es ezt el is hiszem, rejtegetem a lufira duzzadt hasamat bö pulcsik alatt, de közben huszszor atöltözöm, mert egyik sem eleg bö ahhoz, hogy ki merjek menni az utcara (ha tehetem, akkor inkabb mast küldök magam helyett), persze ezt total unintelligens modon teszem: csapkodok, nyavajgok, nyüszögök, rinyälok, es nem ertem, miert neznek ram furan, es hajtogatjak, hogy meg soha nem voltam ötven kilonal több. eeeeeeeeeeeeees? most hetvennek erzem magam, de nem-nem-nem, nem allok ra a merlegre, ugyis csaloka, es amugy is nekem van igazam.
- evesi roham.... ezen mar neha urra tudok lenni, mert parszor nagyon megjartam vele. szoval ha ram tör, akkor probalok nem pacalt enni vadassal, fel kilo feher kenyerrel, majd ket tabla milkat csokiöntettel, zaraskent hat sörrel leöblitve, hanem beerem ennek a felevel is. ja, es hogy azert erzem magam kövernek, mert egesz nap zabalok? beszoooosz öcsem? (lasd elsö pont!!!)
- egyeb testi tünetekröl csak röviden es burkoltan: fokozott faggyutermeles, de nem veszes am, mondjuk olyan negyvennyolc darab piros pöttyben allapithato meg az atlag elvaltozas a normalishoz kepest, amit ilyenkor az arcomon erzekelni lehet; fenytelen, kezelhetetlen haj, amit oly modon sem tudok elrejteni, hogy összekötöm, mert akkor elöterbe kerülnek az emlitett elvaltozasok a fejem elülsö reszen, szoval karomkodok, meg egyszer hajat mosok, szaritok, vasalok, mosok, göndöritek, mosok, szaritok, vagdosok, tepek, aztan feladom, es hagyom, hogy logjon, ahogy van, ezen mar allatira nem mulik semmi.
- es az erzes, ami a fentieket alapjaiban athatja: utalok mindenkit, beleertve magamat is.
összegezve: ANTISZOCI!!!!!!!!!