penteken olaszorszagban jartunk, masfel ora erejeig. oke-oke, del-tirolban, ami egy autonom megye, ez az a terület, amit az I. világháború után az osztrák tirol tartományból olaszországhoz csatoltak. az olasz es a nemet is hivatalos nyelv, de utobbit beszelik nagy többsegben, ugyhogy hiaba van kint az olasz zaszlo, inkabb erzi magat az ember ausztriaban. üzleti ügyben utaztunk, amit gyorsan el is inteztünk, es a cel az volt, hogy a rövidke tartozkodas alatt legalabb egy olasz kavet es egy pastat magunkeva teszünk. ebböl a bulibol en sajnos teljes egeszeben kimaradtam, ugyanis vegig olyan hanyinger, emelyges es fejfajas kerülgetett, hogy csak kapaszkodtam a kocsiüles karfajaba, es küzdöttem az elemekkel. igy tulsagosan nem tudtam elvezni a kiruccanast, es itt is csak kenyercsücsköt ragcsaltam. se a hazi sört, se a tesztat, se a kavet nem tudtam megkostolni, viszont igy is gasztronomiai elmenyben reszesültem, ugyanis elmondhatom, hogy uj kedvenc kenyer(csücsköm) van, ez pedig a vinschgauer, ezt ugyanis nyugodt szivvel mertem ragcsalni, kicsit enyhitett a rosszulleten. a kenyer vinschgau vidékéről való, rozslisztből és kovászból gyúrják. annak a ténynek köszönheti különös nevét (paarl vinschgauer), hogy kettesével egymásra borítva sütik, s ez a házasságra emlékeztet. azelőtt szokásban volt fél párat sütni, ha a házastársak egyike meghalt. nagyon lapos tesztaja van, es jo füszeres (kömeny, koriander, stb.), nyammmmm :)
--------------------
a fenti szösszenetböl biztos nehanyatok fejeben megfordul majd, hogy na, a judor biztos babat var, azert kerülgeti a rosszullet. a kombinalokat sajnos ki kell abranditanom, ez az eshetöseg teljesen kizarhato, mindössze a tul sok flector, amit az arcüreggyulladasra szedtem, kezdte ki a gyomrom, de mar minden rendben.
--------------------
ebböl következik, hogy ma reggelire pick szalamit ettem, jajjj, de jol esett a lelkemnek.
--------------------
egy pelda arra, hogy a vilag milyen kicsi: tegnap elmentünk egy igazi, falusi fogadoba, ahol csak egy öreg bacsika mellett volt hely, igy amig christian a tulajjal spanolt a konyhan, en beszelgettem vele. mit ad isten, egyböl kiderült, hogy ismer egy magyar lanyt, aki raadasul itt lakik kufsteinben, ugyhogy megadtam a szamomat, ami majd tovabbitodik hozza, es lehet, hogy magyarul is megszolalhatok a napokban, ha sikerül talalkoznunk :) közben az is bebizonyosodott, hogy a "békéscsaba" egy nagyon nehez szo, es az asztalnal ülö negy emberböl csak egy tudta hibatlanul kiejteni, az pedig en voltam :)
--------------------
ha olvassa esetleg a blogot olyan emberke, akinek barmi lövese van a fodraszathoz, sugja mar meg nekem, hogy letezik-e olyan, hogy az embernek a fejen idövel mashol lesz a forgoja... en harom hete meglepetten eszlelem ugyanis, hogy a "frizuram" nagyon nem akarja azt a fesülesi modot követni, amit eddig gond nelkül sikerült alkalmaznom. mar a hold allasara sem foghatom, hiszen hetek ota ezen szenvedek... (hatalmas problema, tudom...:))
-------------------
palyazatok egy resze feladva... varakozo allaspont...
-------------------
szakad a hó. ma sem lesz tavasz.
-------------------
nemeteseknek ajanlanek ket szamot.
egy morbid, ami a szöveget illeti:
es egy vicces, csak hogy az elözö sokk kicsit oldodjon:
---------------------
az uj bonobot magamnak küldöm:
---------------------
a nemzeti ünnep tiszteletére pedig:
Kölcsey Ferenc: Himnusz
A magyar nép zivataros századaiból.
Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödte már e nép
A multat s jövendőt!
Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.
Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.
Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villámidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.
Hányszor zengett ajkain
Ozman vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!
Bújt az üldözött s felé
Kard nyúl barlangjában,
Szerte nézett s nem lelé
Honját a hazában,
Bércre hág és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger fölette.
Vár állott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virúl
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvánk hő szeméből!
Szánd meg Isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödte már e nép
A multat s jövendőt!
--------------------
a fenti szösszenetböl biztos nehanyatok fejeben megfordul majd, hogy na, a judor biztos babat var, azert kerülgeti a rosszullet. a kombinalokat sajnos ki kell abranditanom, ez az eshetöseg teljesen kizarhato, mindössze a tul sok flector, amit az arcüreggyulladasra szedtem, kezdte ki a gyomrom, de mar minden rendben.
--------------------
ebböl következik, hogy ma reggelire pick szalamit ettem, jajjj, de jol esett a lelkemnek.
--------------------
egy pelda arra, hogy a vilag milyen kicsi: tegnap elmentünk egy igazi, falusi fogadoba, ahol csak egy öreg bacsika mellett volt hely, igy amig christian a tulajjal spanolt a konyhan, en beszelgettem vele. mit ad isten, egyböl kiderült, hogy ismer egy magyar lanyt, aki raadasul itt lakik kufsteinben, ugyhogy megadtam a szamomat, ami majd tovabbitodik hozza, es lehet, hogy magyarul is megszolalhatok a napokban, ha sikerül talalkoznunk :) közben az is bebizonyosodott, hogy a "békéscsaba" egy nagyon nehez szo, es az asztalnal ülö negy emberböl csak egy tudta hibatlanul kiejteni, az pedig en voltam :)
--------------------
ha olvassa esetleg a blogot olyan emberke, akinek barmi lövese van a fodraszathoz, sugja mar meg nekem, hogy letezik-e olyan, hogy az embernek a fejen idövel mashol lesz a forgoja... en harom hete meglepetten eszlelem ugyanis, hogy a "frizuram" nagyon nem akarja azt a fesülesi modot követni, amit eddig gond nelkül sikerült alkalmaznom. mar a hold allasara sem foghatom, hiszen hetek ota ezen szenvedek... (hatalmas problema, tudom...:))
-------------------
palyazatok egy resze feladva... varakozo allaspont...
-------------------
szakad a hó. ma sem lesz tavasz.
-------------------
nemeteseknek ajanlanek ket szamot.
egy morbid, ami a szöveget illeti:
es egy vicces, csak hogy az elözö sokk kicsit oldodjon:
---------------------
az uj bonobot magamnak küldöm:
---------------------
a nemzeti ünnep tiszteletére pedig:
Kölcsey Ferenc: Himnusz
A magyar nép zivataros századaiból.
Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödte már e nép
A multat s jövendőt!
Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.
Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.
Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villámidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.
Hányszor zengett ajkain
Ozman vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!
Bújt az üldözött s felé
Kard nyúl barlangjában,
Szerte nézett s nem lelé
Honját a hazában,
Bércre hág és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger fölette.
Vár állott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virúl
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvánk hő szeméből!
Szánd meg Isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödte már e nép
A multat s jövendőt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése