mar megint be kellett latnom, hogy több szem többet lat. es azt is, hogy szimpatizalok az idegosztalyon kezelt paciensekkel. meg ha csak egy film erejeig is, de olyannyira sikerült beleelnem magam a szituacioba, hogy nem lattam a fatol az erdöt...
de kezdem inkabb az elejen. hetfön elbattyogtam a ketszaz meterre levö moziba, es beültem a viharszigetre egyedül. egyreszt, mert martin scorsese a rendezö (kedvencem töle a retteges foka, ugyanis ha valami klasszikus es barmikor nezhetö, akkor az a film bizony az,) masreszt leonardo dicaprio a titanic ota eleg nivos filmeket valaszt maganak, es ha ez a ket dolog összekapcsolodik, abbol nyilvan semmi rossz nem sülhet ki. nem is sült. olyannyira nem, hogy tegnap megint megneztem/megneztük most mar kettesben, es masodjara le is esett nehany dolog, ami elsöre nem volt teljesen vilagos. utoljara a hatodik erzek cimü film eseteben törtent velem hasonlo: mar a stablista fut a mozivasznon, de en meg mindig csak ülök, es bamulok, csikorognak az agykerekek, es pislogok, hogy akkor ennek most tenyleg vege, de hat izé, alljunk csak meg, leccci, mi is van most akkor pontosan? :)
mert persze felmerül az emberben egy lezarasi lehetöseg mar a film közepen, es halad is a folyamat szepen elöre, aztan jön egy csavar, ami meg mindig beleillik a kepbe, de reszleteiben megis megdöbbentöbb, mint amire szamitottunk, es meg mindig kilog kicsit a lolab, de ekkor jön meg egy csavar, es a nagyerdemü varja, hogy talan ki is lesz fejtve ez a kis csavarintas, de akkor mi törtenik? stablista... ohhhh... szoval emeszd meg, gondolkodj el, es ha jozan gondolkodasu vagy, es szepen összerakod a mozaik reszleteit, akkor nincs is gond. en viszont sokaktol megkaptam mar, hogy nehany centivel a föld felett jarva mindig a kevesbe logikus es egyben bonyolultabb utat valasztom az eletben, sajnos a filmelmenyek ertelmezeseben is. szoval ertem en, hogy scorsese bacsi mit akart, es klappol is minden, de olyan jo volt egy kis ideig a sajat logikam (ja, hogy nekem olyanom nincs is :)) feje utan menni, es a sajat kis interpretaciomat igaznak tartani.
de kezdem inkabb az elejen. hetfön elbattyogtam a ketszaz meterre levö moziba, es beültem a viharszigetre egyedül. egyreszt, mert martin scorsese a rendezö (kedvencem töle a retteges foka, ugyanis ha valami klasszikus es barmikor nezhetö, akkor az a film bizony az,) masreszt leonardo dicaprio a titanic ota eleg nivos filmeket valaszt maganak, es ha ez a ket dolog összekapcsolodik, abbol nyilvan semmi rossz nem sülhet ki. nem is sült. olyannyira nem, hogy tegnap megint megneztem/megneztük most mar kettesben, es masodjara le is esett nehany dolog, ami elsöre nem volt teljesen vilagos. utoljara a hatodik erzek cimü film eseteben törtent velem hasonlo: mar a stablista fut a mozivasznon, de en meg mindig csak ülök, es bamulok, csikorognak az agykerekek, es pislogok, hogy akkor ennek most tenyleg vege, de hat izé, alljunk csak meg, leccci, mi is van most akkor pontosan? :)
mert persze felmerül az emberben egy lezarasi lehetöseg mar a film közepen, es halad is a folyamat szepen elöre, aztan jön egy csavar, ami meg mindig beleillik a kepbe, de reszleteiben megis megdöbbentöbb, mint amire szamitottunk, es meg mindig kilog kicsit a lolab, de ekkor jön meg egy csavar, es a nagyerdemü varja, hogy talan ki is lesz fejtve ez a kis csavarintas, de akkor mi törtenik? stablista... ohhhh... szoval emeszd meg, gondolkodj el, es ha jozan gondolkodasu vagy, es szepen összerakod a mozaik reszleteit, akkor nincs is gond. en viszont sokaktol megkaptam mar, hogy nehany centivel a föld felett jarva mindig a kevesbe logikus es egyben bonyolultabb utat valasztom az eletben, sajnos a filmelmenyek ertelmezeseben is. szoval ertem en, hogy scorsese bacsi mit akart, es klappol is minden, de olyan jo volt egy kis ideig a sajat logikam (ja, hogy nekem olyanom nincs is :)) feje utan menni, es a sajat kis interpretaciomat igaznak tartani.
"Ha még nem olvastuk a film alapjául szolgáló Dennis Lehane (Titokzatos folyó) regényt, és ez idáig a veszélyesen sok spoiler-támadást is sikeresen kivédtük, jó eséllyel számíthatunk egy fordulatos és a végső felismeréssel, majd a záró jelenettel tetőző Viharsziget-élményre. A közelben helyet foglaló nálam szemfülesebb, ám fanyalgóbb ("már a közepénél rájöttem mindenre") nézői tanulság szerint, a film az alapanyag és a végső csavar ismeretében is képes hatékonyan borzongatni. A kevésbé gyors észjárásúak mindenesetre, a lelki szegényekhez hasonlóan boldogabbak."
(http://www.origo.hu/filmklub/blog/kritika/20100309-kritika-martin-scorsese-viharsziget-cimu-filmjerol-leonardo-dicaprio-mark-ruffalo.html)
(http://www.origo.hu/filmklub/blog/kritika/20100309-kritika-martin-scorsese-viharsziget-cimu-filmjerol-leonardo-dicaprio-mark-ruffalo.html)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése