fordított sorrend...

először is: mindenkitől nagy-nagy elnézést szeretnék kérni, akinek azt ígértem, hogy tízkor leszek msn-en. röpke két órát késtem csak: anyu elment szomszédolni, és úgy tervezte, hogy tízkor itthon lesz, de mivel a kiscsaj édesdeden aludt, ráhúzott másfél órát a trécselésre. meg is értem. ki tudja, mikor lesz erre megint lehetősége... nagyon szorít már az idő, ami a baba érkezését illeti. szerény észrevételem szerint a poci napról napra nagyobb, és a leányzó is egyre inkább hisztisebb...

ami az éles bevetést illeti. hmmm. eddig itt eltöltött egy hetem alatt kaja még soha nem volt ilyen...zizzent, buggyant, hisztis, zakkant, kinek mi tetszik. egyik pillanatban kérdezgette, hol vagyok, aztán a következőben majdnem beleállította tiszta erőből a villát (nem a műanyagot természetesen, hanem a "felnőttet") a kézfejembe vacsora közben. képzelhetitek a fürdetést, altatást. anyuci nem mehetett sehova. üvöltés volt, aztán kacagás, mi szem-szájnak ingere. addig jó voltam, míg pancsikolhatott a kádban, de amikor kivettem, hogy most már aztán tényleg vége, mert leázik róla a bababőr, akkor üvöltés. hajfésülgetésnél megint jóban voltunk, pisilésnél a legkevésbé. meseolvasásnál haverkodás, ágyba rakáskor anyu után sikítás. hát igen, kell még néhány hét, amíg megszokja a jelenlétem. szerintem elsőre egész jól ment :D

gyanítom amúgy, hogy mindennek a hátterében az érkező pici van. kaja kezdi érezni, hogy nem ő lesz a középpontban, hanem osztozkodni kell az anyun, aki mondta is, hogy majd figyeljek oda, nehogy kettesben maradjon kaja a bébivel, mert csúnya dolgok sülhetnek ki belőle... ahogy felidézem a kézfejem felé villámgyorsan száguldó villa képét, brrr, el is hiszem :D amúgy meg tesóm is jól beközölte anno anyuékkel, hogy kár is megszületnem, úgyis kinyomja a szemeimet, most meg mégis milyen jóban vagyunk. ez is megoldódik majd idővel.

visszafelé haladva az időben: délután megint biciklitúrán voltam, a változatosság kedvéért egy tó körül, de ez most egy másik, a grabensee. sokkal kisebb, mint az előző, ahol jártam, de sokkal távolabb is van tőle a kerékpárút, úgyhogy már azt hittem, eltévedtem, olyan nagy kerülőt kellett tennem. megint készítettem egy csomó fotót, de a távoli tájképek közül valahogy egyik sem adja vissza azt a fílinget, amit meg akarok örökíteni... úgyhogy hanyagolom a távoli fás-vizes-hegyes képeket, aki akar, az úgyis eljön, és megnézi saját szemével. csak néhány egyéb szépség, érdekesség:

annyi táborozó cserkész van erre, mint a csuda...

a magyar vér itt sem hagy nyugodni :)

non-stop tejautomata. hát ez elég érdekes... elképzeltem a rákóczi non-stop helyén egyet pécsett, ehhh.

minimal. csak a határ, meg én. oké-oké, mégis vannak tájképek, bocsika.

ezt a legutolsót kifejezetten marynek: remélem, jól észrevehetőek azok a nagy-nagy hegyek a háttérben, amik még boardos hódításra várnak. kaja-val együtt én is fogok síoktatásra járni, úgyhogy tőlem mehetünk bármelyikre, csak sok forralt bor legyen a hüttében.

és még annyit, hogy délelőtt arra is volt időm, hogy krumplis tésztát készítsek. tudom, hihetetlen, de finom lett :D mondjuk azt hozzá kell tenni, hogy akkora adagot varázsoltam magamnak, hogyha a kedves család nem segít be, akkor három napig ezt eszem ebédre és vacsorára is. pedig ez lesz, mert szerintem ők még annyira nem érzik, hogy egy szakács veszett el bennem... :)

cuppi!!!