"imeldista"

mary barátnőmtől búcsúajándékként kaptam ezt a könyvet azzal az instrukcióval, hogy a seehami úton kell kiolvasnom. nem volt nagy gond, 190 oldal, és nagyon nagy betűs, úgyhogy pesttől győrig ki is végeztem, ráadásul megtaláltam benne a rám leginkább illő jellemzést az imelda-szindróma című fejezetben, tessék:

"1986-ban, imelda romualdez marcos, a diktátor ferdinand marcos felesége a fülöp-szigetekről kék bársonypapucsban menekült száműzetése felé.

corazón aquino, az ország marcos utáni elnöke kiállítást rendezett imelda cipőgyűjteményéből, "hadd lássák a fülöp-szigetekiek, hogyan kényeztette magát, aki egy népet tartott nyomorban."

imelda, akit túlzott luxussal vádoltak, így védekezett:

- nem igaz, hogy háromezer pár cipőm volt. csak ezerhatvan.

(...)

holly brubach írja, a dedicated follower of fashion (a divat elkötelezett követője) című könyvében:

"egy új cipő nem gyógyír sem az összetört szívre, sem a fejfájásra. de biztosan enyhíti a tüneteket."

a cipők gyűjtése a világon mindenhol és minden életkorban jellemző. egy "imeldista" nem törődik a sarok magasságával vagy formájával, a színnel vagy a bőrtípussal, nem tesz különbséget edzőcipő és szandál között. egy "imeldistát" nem érdekli, hogy a cipő a legújabb kollekcióból való, és egy drága butikban vette, vagy egy régebbi modell, amelyet a piacon talált. egy "imeldista" felhalmoz. ma egy rózsaszín papucscipő, holnap egy sportos kiscsizma. lehet, hogy az egyiket csak egyszer fogja viselni, mert túl modern, vagy csak azért vette meg, mert olcsó volt. némelyik cipő túl nagy vagy túl szűk, de a vásárlás pillanatában nem tud neki ellenállni. egy "imeldista", ha nem tud dönteni a fekete és a barna színű cipő között, rendszerint megveszi mind a kettőt. telerakja a szekrényeit, de sosincs mit fölvennie az új ruhájához. hát vesz egy pár új cipőt. aztán még egyet, mert az ember sosem tudhatja.

egy "imeldista" sosem boldog, legalábbis ami a cipőgyűjteményét illeti. pontosabban: csak abban a mágikus pillanatban boldog, amikor éppen vásárol, ami csuda felemelő érzés. szerelem első látásra ott, a kivilágított kirakatban, villámcsapásszerű fizikai érintkezés az üzletben, majd a kijáratnál kellemes pír az arcon. a hódítás megtörtént, az élvezettől gyorsabban lüktet a szív. és aztán? aztán, mint minden szenvedély esetében, mindennek vége. ujjnyi por a cipőn, unott tekintet, csöppnyi sajnálat: "pedig úgy tűnt, hogy pont jó. isten veled..."

ez lennék én... :D