töredező jég

ma mindenben előrehaladtam :D
kaja: oké, volt sok hiszti, sírás, hüppögés, anyu után kiabálás, főleg délelőtt, de aztán felvillant a fény az alagút végén. reggeli után segítettem a bejárónőnek kicsit törölgetni, meg porszívózni, virágokat öntözni, aztán a csajokkal elmentünk a faluba, hogy feltöltsük a mobilomat jóféle ajróval. lemenni még oké. de anyu már nem meri felfelé tolni a kiscsajt a babakocsiban, nehogy a másik véletlenül idő előtt kipottyanjon az erőlködéstől, úgyhogy naná, hogy én vállaltam magamra a nemes feladatot. ha lett volna minek (bízzunk a legjobbakban, hogy nincs) kipottyannia, nálam is biztos megtörtént volna az eset. ez a domb... vagy inkább hegy... olyan sokszázalékos emelkedő, hogy fiatalságom, fittségem (?) és nagyarcságom ellenére az égiekhez fohászkodtam már, hogy növesszenek nekem szárnyakat, mert megpusztulok, ha még két lépést kell tennem. szóval a mai biciklizés kimaradt, volt edzés így is bőven, és akkor még nem is tudtam, mi vár rám délután. de még közvetlenül ebéd előtt megkezdtük a durva szoktatást, anyu a földszinten, mi a gyerekszobában kettesben. nem ment. visítás, siviás, mindent kaptam, közvetlenül a fülembe, bár most egyéb támadófegyver nem volt, csak röpködő plüssök... szóval lájt. ebéd után következő menet: kettesben átmegyünk a szomszéd kedvenc kisfiúhoz, felix-hez játszani. lelkes háromkerekűre pattanás, mármint nem én persze, aztán riadt visszapillantás, hogy anyu nincs sehol, csak ez a hülye judit már megint, és jött a szokásos történet. na aztán bevetettük a cselt, két választási lehetőség elé állítottuk kaja-t: vagy jön velem a szomszédba (amúgy a kisfiú a mindene, úgyhogy ő lesz itt az aduász, ha már zsarolásban kell gondolkodni), vagy megy anyuval haza, és nincs játék. szegénykémet ha láttátok volna... egyik lába ide húzott, a másik meg oda... azt sem tudta, mi van, mi legyen. de hát nem lehet elég korán kezdeni a mérlegelést. végül jött velem. a gyanús pillantások persze nem maradtak el. na aztán trambulin ezerrel, meg mindenféle játékok, csúszás-mászás, állatkodás: rosszabbul néztem ki még náluk is a fűfoltos, sáros nadrágomban, zilált hajammal, mocskos körmeimmel. sebaj, annyit már elértünk, hogy amikor újra kezdődött az anyu után sírás, szépen elmondtuk neki a másik bébiszitterrel, aki felix-re vigyáz, és egy tündéri nő, jóval idősebb nálam, mondjuk kétszer annyi:), hogy most én vigyázok rá, nem kell félni senkitől. úgyhogy kezdett bújni is. hát, megértem, hogy nagy trauma neki ez a változás, anyu szoknyájától egy méternél messzebbre menni és egy kistesót is megtanulni elfogadni majd, de hát ez az élet rendje. nála kicsit stresszesebben megy a dolog, mint másoknál, mert nehezen szakad le anyuról, de... na mindegy, a nevelési elveimről nem egy nyílt blogban fogok értekezni, hanem a másik zártban, nehogy valaki kritikának vegye... szóval, eredmény: hozzám bújás, szorítás, "mintha-már-majdnem-megbízna-bennem" fíling. alakulunk. utána anyu kétszer is lelépett, csak egyik alkalommal volt sírás, de ha felix-szel nagyon ment az önfeledt játék, akkor eszébe sem jutott, hogy valaki hiányzik a társaságból:) szóval, ha kaja-t sikerül betörnöm, azt hiszem, neveléstudományi nobel-díjra leszek érdemes!!!
a nyelv: mit mondjak, nem éppen hochdeutsch-ul beszéltek ma egymás közt, és szerintem meg is lepődtek, hogy néhány viccen nevettem... :D íííííííííí, kezdem érteni, mit beszélnek. naggggyon jóóóóó :D attól még messze vagyok, hogy mindent értsek a nyelvjárásból, de fél év múlva szerintem nyugodtan kérdezhettek bármit.
hétvégén szabad leszek, salzburg-nézés induuuuul. egyedül. ugyanis melissa hívott ma, hogy skippelni kellene a találkát, mert valami szülinapi banzáj miatt dolgoznia kell. de még van egy esélyem, elnura, akit holnap felhívok, aztán csak lesz valami, hátha ő ráér egy bambira. amúgy pedig jó turistaként valami guide-ot a kezembe kapok és nekivágok fotoapparat-tal az ismeretlennek :D egyedül amúgy is jobban szeretem információszegényként nulláról induláskor egyedül feltérképezni a terepet, mert nem vonja el semmi/senki a figyelmemet, és talán lesz esélyem arra, hogy másodszor is eltaláljak egy adott helyre...
no, megyek, küzdök egyet a szárítógéppel, ti meg olvassatok :D