igaza volt marianna barátnőmnek, amikor tegnap csitítgatott, hogy ne gondoljam, hogy végleg megtört a jég köztem és kaja közt, vissza fog az fagyni rendesen... így lett, reggelre kihalt belőle mindennemű jóérzés, ami tegnap irányomba gyökeret próbált verni. a délelőtt azzal telt, hogy módszeresen fakockák sarkait próbálta a fejembe verni, kihegyezett ceruzákkal írkált a kezemre, hiába hangsúlyoztam, hogy csak papírra szabad, és úgy általában fenyegető nézéssel és hadonászó karokkal közeledett felém. egyszer lejött velem a földszintre KETTESBEN, de csak azért, mert savanyúcukrot adhattam neki anyu engedélyével, játszott velem pár percet, majd közölte, hogy most akkor lent is maradhatok, ő meg felmegy anyuhoz :) tegnaphoz képest még annyi változott, hogy akkor is ordított, amikor édes szülője is mellette volt, és semmi nem jó neki. ez már hisztinek számít? sebaj. nem számítottam gyors sikerre nála, hiszen saját apukájával is csak nehezen hajlandó nyugovóra térni, és a játszóházba, ahova jár, fél évig kellett szoktatni. nagggyon jó lesz szeptembertől az oviba járás... én nem adom fel, csak pozitívan, hiszem, hogy leszünk mi még jóban. jó példa erre az az esti 10 perc, amíg fájdalomtól eltorzult arccal, nyugodtan ültem a kanapén, míg ő a fájó hasamra készített teát a saját kis játék konyhapultjánál, és hordta lelkesen nekem, hogy jobban legyek. kedves volt, és NEM volt ott anyu. aztán valahova elkeverte a nagy játékkupacban az egyik teáscsészét, és mivel nem találta, és mindenre csak egyetlen személy lehet a megoldás, máris felmerült a kérdés: hol a mama? tudtam, mi lesz a következő fejezet... de most nem volt kedvem küzdeni, úgyhogy vittem a fürdőbe a hőn áhított "vágytárgyhoz", és ki is vettem mostantól a szabad hétvégémet. a leányzó nagy szerencséje, hogy az oviban még nincs stresszhelyzet-kezelő foglalkozás, és az ott bemutatott egyéni módszerek osztályozása. azt hiszem, bukó lenne...
kicsit utána is jártam ennek a jelenségnek a neten, ha már ez fogja meghatározni a következő időszakot az életemben. csak miheztartás végett, hogy tudjam, mire számíthatok :)
"A tizenhatodik hónap után a járás és a beszéd fejlettsége miatt a gyermek egyre inkább önállónak érzi magát. A korábbi szeretet- és biztonságérzet-"tankolást" egy másfajta viselkedés váltja fel. A kisgyermek az intim testi kontaktus akaratlagos keresésével és elutasításával határozza meg, hogy mikor és mennyi függetlenségre vágyik. Mivel a függetlenség igénye is egyre erősebb benne, már nem csupán az okoz örömöt neki, ha anyja átkarolja, hanem az is, ha "egyedül" lehet. Érzései azonban ellentmondásosak, az egyedüllét ezért nem is szó szerint értendő, hanem a fentebb már említett módon: a gyermek követi és figyeli anyját, el is akar tőle válni meg nem is. (ez teljesen így van. annyira lelkesen és magabiztosan tudja mondani, hogy jön velem a szomszédba, meg az emeletre játszani, meg akár világgá is, és bízik bennem, aztán a következő pillanatban, mintha elvágták volna, és eltörik a mécses, csak anyu kell és senki más.) Az anyával való kapcsolat változásai mellett a gyermeknek fel kell adnia azt az elképzelését is, hogy ő mindenre képes és minden kívánsága teljesül. Egyre inkább kezd rájönni, hogy ez nincs így, emiatt könnyen dühössé válik. Mindez a szülők számára olykor nagyon kellemetlen élmény, de ez a gyermek elkülönült énjének kialakulása miatt van így, vagyis szükséges "rossz"." (http://www.babaszoba.hu/)
erre a hétre erről ennyit.agytornában sem volt ma hiány. gege arra vetemedett, hogy neten keresztül sakkozni tanít. remélem, még nem sejti, hogy mire vállalkozott :D jól emlékszem, hogy a nők jellemzője, hogy egyszerre több dologra tudnak figyelni? akkor vagy nem vagyok nő (hmmm, ezt éppen a mai nap áldatlan görcseinek tükrében kizártnak tartom...), vagy kakukktojás lennék a javából. ez nekem nagyon keservesen megy. oké, ma kezdtem. délutánig annyit tudtam, hogy a lóval hogyan lehet lépni... szégyen, vagy sem, ez van. oda kellene figyelni a védekezés mellett a támadásra is, de ez egyszerre nem megy. arról nem is beszélve, hogy valójában játszam le magamban előre a meccset, vagy legalábbis néhány lépéssel előrébb legyek agyban, mint az ellenfél. valamit mindig elfelejtek, vagy elnézek... szóval igazi kihívás ez a "sakk-tanulás" nekem, bár már készítettem kis jegyzetet, hogy mivel hogyan lehet lépni, ütni, ki kicsoda és mit akar a táblán, úgyhogy már csak idő kérdése, és talán egyszer én is nyerek... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése