2009. július 19., vasárnap

utolsó hét

eltelt az utolsó pécsi hetem. mozgalmas és tartalmas volt.
régóta tervezett, de sokszor meghiúsult találkozást hoztunk össze eszter barátnőmmel. strandoltunk, bandáztunk, éjszakáztunk... meglátogattuk másik eszter barátnőmet és a kisfiát. dani egy tündér. sikeresen felült egyedül a kiságyban, ez volt a délelőtti program :D imádnivaló, ahogy mosolyog, és irigylem az összes bébit, amiért nincs is más dolguk, mint rácsodálkozni a világra és csak kacarászni. kár, hogy felnőtt fejjel nem emlékezünk már ezekre a felhőtlenül boldog pillanatokra az életünkből.

és aztán eljött az utolsó este a kantában, ahol ott volt a kemény mag. furcsa hangulat volt, könnyes, de mégis vidám. szomorkás, de közben várakozással teli. nagyrészt csak szemlélődtem, szívtam magamba a látványt, meg a közös pillanatok varázsát :D





a buli előtt már összepakoltam mindent, úgyhogy ma csak annyi volt a dolgom, hogy várjam a fuvart, bepakoljak, ölelgetés, elmorzsolt könnyek, és irány cece. 4 napig most újra falusi leányzó vagyok. aztán... majd meglátjátok :)
és még valami: a nagytestű kutyákat szeretem. kuvasz, bernáthegyi, stb. azok tényleg kutyák :D a szőnyegcirkálóktól mindig a frász kerülget. erőszakosak, harapósak és vadállat lakozik bennük. nem mindben persze, de nincsenek jó tapasztalataim. erre, tessék: a két kuvasz mellett most van itthon egy palotapincsink is... eddig nem tudok rá rosszat mondani... megdőlni látszik még egy szztereotípiám... :)

2 megjegyzés:

  1. élet kanta nélkül...már tudom...értelmetlen...
    jó csomagolást Baba!

    VálaszTörlés
  2. így van :(
    már telejs gőzzel megy a ruhaszelektálás, de hát ismersz... mindent magammal akarok vinni :)
    neked kellemes pihenést, ha jól olvastam a blogodban, egy kis lazítás következik :)
    puszi papi :D

    VálaszTörlés