balance

szép nap volt a mai is, mi mást mondhatnék. mindenféle irónia nélkül.

a pelusos kisasszony ma első nempelusos napját töltötte. nagylány már ő is, vagyis afelé tart. egy nagyobbfajta baleset este azért becsúszott, de legalább lehetett utána nagyot pancsolni a kádban.

no, de előbb a délelőttről. kétgyerekes felvigyázó lettem, ugyanis kaja kis barátja, felix is nálunk labdázott, festett, mázolt, gyurmázott, babázott, homokozott, ugrált a trambulinon, biciklizett, háromkerekűzött, játszásiból főzött, társasozott, aszfaltrajzolt, gólyalábazott, buborékot fújt és rohangált, mint egy mérgezett egér. így van, ez volt három óra repertoárja. nagyon hamar megunnak egy-egy játékot, még jó, hogy van belőlük elég. mindenesetre nem irigylem az olyan anyukákat, akiknek ikrei, netán nagyon kis korkülönbséggel, de mászó-totyorgó-kis talpacskákat szorgosan szedő gyerekei vannak. a szívbaj kerülgetett, amikor jakob, felix bátyja a füvet nyírta nálunk, és az egyik mini az első bejáraton, a másik meg a hátsón szaladt ki, ráadásul egyikük mezítláb. na most ilyenkor mi van? hogyan osztódjak hirtelen? melyiket kapjam el? szerencsére a fűnyíró leállt, a mezítlábast elkaptam, a másikra meg ráüvöltöttem, és megállt minden egy pillanatra, aztán rendeztük sorainkat. eszméletlenül gyorsak. gondolnak egyet, és már méterekkel arrébb, feljebb, lejjebb vannak, mint én, mielőtt észbe kaphatnék. veszélyes helyzet is volt ma, amiért fel kellene jelenteni a gumicukorgyártókat: van egy egér alakú, aminek tényleg van hosszú farka a csúszós fajtájú gumicukorból, meg teste a tapadósabból, amilyen annak a nyállal visszapillantó tükörre tapaszthatós (hmmm, herr gerner tudna erről mesélni:)) gumicukor békának a hasa. pártfogoltam szépen be is nyelt egyet, farokkal lefelé, ami ment is, de a test már nem. szerencsére anyu akkor már itthon volt, ment a szájban turkálás, és hátba kalapálás, aztán lehetett újra levegőt venni.

szóval ilyet vagy kisebb méretben kellene gyártani, mert ez még az én torkomon se menne le szerintem, vagy nem adni ilyen kicsiknek, mert veszélyes. ez mondjuk meg már a szülők felelőssége.

szóval nem volt verekedés, kapálózás, hiszti és csúnya nézés, viszont jól elbeszélgettünk kaja-val, tanultuk a színeket, meg maja a méhecskét is néztünk kettesben, és már kezdi feszegetni nálam is a határokat, vagyis tesztelget keményen, hogy meddig mehet el a boszorka nőszemélynél tűréshatár-ügyileg :) egy-két ok nélküli nyüszögését megunva rászóltam, hogy jó lenne, ha abbahagyná, erre huncut mosollyal nézett rám, és gumimacit kért. cseles. de nem vettem be. elintéztem annyival, hogy kérje anyutól, én ebben nem vagyok kompetens, és kész. ennyi is volt a közjáték, a témát berekesztettük, mivel anyu nem volt itthon, de sejtem, hogy még be fog próbálkozni. szóval már nem mondhatnám, hogy utál, maximum reggelente :)

aprópó reggel: holnap nem kell kelnem, sőt egész nap semmi dolgom, úgyhogy... igazából még nem találtam ki, mit fogok kezdeni a sok szabadidővel, arra gondoltam, hogy végre kicsit magammal is foglalkozom majd, nemcsak az egy méter alattiakkal. a holnapi házimunkát (vasalás) ma megcsináltam, szóval hawaii.

kikerestem a neten egy nyelvkurzust is végre, illetve kapásból kettőt: a németet nagy elkeseredésemben, mert nem hittem el, hogy nem fogok itt senkivel megismerkedni melissán kívül, mert nem jeleznek vissza az au-pair-ek a környékről. meg egy újgörögöt :) utóbbit majd tavasszal, előbb a németet. valójában nem kellene, de olyan jól hangzott a leírás, és mivel nekem nem kerül semmibe, miért ne... heti egy este, két hónapig, és aktuális politikai, gazdasági, egyéb témákról fogunk beszélgetni, meg könyveket, újságokat olvasni, szóval nem egy nyelvkönyves kurzus, abszolút a beszédközpontúság jellemzi. az meg nem árt. és megismerek néhány embert, az meg nagyon örvendetes.

visszatérve a többi au-pair-re: ma végre ketten is visszajeleztek, úgyhogy beindul lassacskán a dolog, csak közös szabadidőt kell találni, és mehet a bandázás. jííhhhááááá :D