tuti, hogy nem vagyok normális. bár ez sokaknak nem újdonság.
be kellett vásárolnom. direkt megmondták, hogy kb csak szemezgessem a listáról a nem túl nehéz dolgokat, nem kell megszakadni, mert nem tudnak kocsival hazahozni, buszoznom kellene. oké, persze: ki, ha én nem... hátizsák előkap, meg az a jónagy bevásárlókosár, amivel a trendi háziasszonykák mostanában flangálnak. megveszek én mindent, mit nekem a buszozás után még a faluközpontból hegymászás mázsás pakkokkal. mirelitáruk, zöldségek (pl.: kilo krumpli, uborka, paradicsom, saláta, istentudjami), nyolc dobozos tej, kenyerek, sajt, felvágottak, nagyüveges szörp, 4 személyre egyheti jogi-adag. mindez rámaggatva... igazából kitetolválhattam volna a homlokomra, hogy egy rabszolga vagyok a családnál, és azt tűzték ki célul, hogy minél hamarabb kórházba kerüljek a testemen itt-ott felbukkanó sérvekkel. simán elhitték volna, ha nem tudják, hogy mindezt önszántamból csinálom... lúzer. többet soha. a hegyen fel, ha nyolcszor nem álltam meg kilihegni lelkem utolsó páráját, akkor egyszer sem. úgyhogy utána már csak hesszelés volt. többek közt filmezés:
az első másfél óra cselekmény szinten halálunalom, aztán hirtelen bedurvul a sztori, de amúgy a főszereplő nagyot mutat.
kis hölggyel minden oké, játszottunk ma csomót. egynapos láz kipipálva. már kérdezgeti, hol vagyok, ha épp nem lát, és ordibál utánam. ez reggel különösen kellemes jelenség, amikor behajol a lépcsőházba és a visszhangnak örülve kiabál a szobám irányába, amire én félig artikuláltan próbálok valamit motyogni, és lelkesen beletörődni abba, hogy az újabb nap milyen humánusan indul :D ja, és eddig mindig kérdezte, hogy mikor megyek már haza az én országomba, ma ezzel ellentétben közölte, hogy nekem itthon van "az otthon". ahova holnap végre megérkezik anyu és levi is.
jöhetnek a babaillatú hétköznapok!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése