meglátogattam ma egy au-pair leányzót st. wolfgang-ban. az még 30 km-re van salzburgtól, szóval tőlünk kb. 50-re. azt hittem, hogy szép helyen lakom :) oké, szép-szép, de vannak ennél még szebbek is. azon a környéken már tényleg hegyek vannak, nem látszik a tetejük a felhőktől. csudiszép. hatalmas a tó is, libegők vannak, meg fullos turistaparadicsom. ami még st. wolfgang-on kívül nagyon szép, az fuschl am see, egy kis település a tó mellett a völgyben, gyönyörű.
leginkább videóztam, mert a buszból nem lehetett szép képeket készíteni, de lusta vagyok feltölteni, majd akit érdekel, annak elküldöm mailben. 
a leányzót amúgy melissának hívják, 20 éves, perui. sajnos jövő héten hazautazik 3 hétre, de majd utána újra találkozunk. róla még annyit, hogy spanyol akcentussal beszéli ugyebár a németet... hmmm... néhányszor beszéltünk telefonon korábban, nem volt egyszerű kibogoznom, mit mond. azt hittem, élőben jobb lesz, de nem :) csak egy példa, és ez mindent elárul szerintem: a worüber-t úgy ejti, hogy bohjúbá... ez volt az a pillanat, ahol beadta az unalmast az asszociációs készségem, és a szövegkörnyezet sem olyan volt, hogy rájöhettem volna, miről tárgyal, szóval megkértem, hogy írja le, mit szeretne... van ilyen.
melissa egy nagyon gazdag családnál dolgozik, eszméletlen nagy a ház, amiben laknak. a fél falu a famíliáé, meg is látszik: akkora a ház, hogy a negyedik szintig még számoltam, aztán már nem. egy labirintusszerű vadászkúria, régi, öreg bútorokkal, öregszaggal, amit nagyon nem szeretek. egy magazinban ezt elnézegetem, hogy jajj de elegáns, meg stílusos és fényűző, de lakni benne... soha. ikea IN, rokokó OUT :D
van egy titkos ajtó a házban, ami közvetlenül a templomba nyílik... nagyon komoly. a falakon mindenhol agancsok, meg kitömött állatok. rózsaszín szoba, kék szoba, mindenféle szoba van. külön házmester, kertész, szakácsnő, bejárónő, au-pair :) hatalmas a kert, közvetlenül a parton lógattuk a lábunkat a vízbe, a fél tó is szerintem az övék, ha nem az egész... a parton hatalmas csónakház, benne nem igazán csónaknak nevezhető hajócskák. mondjuk én nem élnék így. mire jó az, ha ott a négy hatalmas ebédlő, de egyiket sem használják...
a lenti képen a bal oldali épület a fák mögött az, amiről írok. a templomnak egy részét képezi. nem mertem feltenni képeket a belső terekről, meg nagyon a házról sem, mert ismert a család, aztán nehogy levadásszon a maffia, és többé nem olvastok tőlem semmit...
még az odaútról annyit, hogy folyamatosan kellemesen csalódok itt az emberek mentalitásában. mondjuk a magyarhoz képest nem nehéz... szóval a sofőr egy tiszteletet parancsoló, kétajtós szekrény méretű krapek volt, de olyan kedves mindenkivel, hogy leesett az állam. egy öreg bácsika bottal odajött a buszhoz és fel akart szállni, de közben kiderült, hogy mi nem arra megyünk, és a buszos nem a számomra megszokott magyar módon küldte el a búsba és hagyta sorsára, hanem lesegítette, sőt, elbattyogott a menetrendes tábláig, hogy ne a bácsi botorkáljon odáig csigalassan, és megosztotta vele kedvesen, hogy melyik busszal meddig menjen és az majd jó lesz neki. az így összeszedett késés pedig nem hátráltatta a buszos bácsit abban sem, hogy a következő megállónál egy anyuka kérésére még 3 percet várjunk, mert a kislányának ki kellett menni a megállóban lévő wc-re. nájsz.
a leányzót amúgy melissának hívják, 20 éves, perui. sajnos jövő héten hazautazik 3 hétre, de majd utána újra találkozunk. róla még annyit, hogy spanyol akcentussal beszéli ugyebár a németet... hmmm... néhányszor beszéltünk telefonon korábban, nem volt egyszerű kibogoznom, mit mond. azt hittem, élőben jobb lesz, de nem :) csak egy példa, és ez mindent elárul szerintem: a worüber-t úgy ejti, hogy bohjúbá... ez volt az a pillanat, ahol beadta az unalmast az asszociációs készségem, és a szövegkörnyezet sem olyan volt, hogy rájöhettem volna, miről tárgyal, szóval megkértem, hogy írja le, mit szeretne... van ilyen.melissa egy nagyon gazdag családnál dolgozik, eszméletlen nagy a ház, amiben laknak. a fél falu a famíliáé, meg is látszik: akkora a ház, hogy a negyedik szintig még számoltam, aztán már nem. egy labirintusszerű vadászkúria, régi, öreg bútorokkal, öregszaggal, amit nagyon nem szeretek. egy magazinban ezt elnézegetem, hogy jajj de elegáns, meg stílusos és fényűző, de lakni benne... soha. ikea IN, rokokó OUT :D
van egy titkos ajtó a házban, ami közvetlenül a templomba nyílik... nagyon komoly. a falakon mindenhol agancsok, meg kitömött állatok. rózsaszín szoba, kék szoba, mindenféle szoba van. külön házmester, kertész, szakácsnő, bejárónő, au-pair :) hatalmas a kert, közvetlenül a parton lógattuk a lábunkat a vízbe, a fél tó is szerintem az övék, ha nem az egész... a parton hatalmas csónakház, benne nem igazán csónaknak nevezhető hajócskák. mondjuk én nem élnék így. mire jó az, ha ott a négy hatalmas ebédlő, de egyiket sem használják...
a lenti képen a bal oldali épület a fák mögött az, amiről írok. a templomnak egy részét képezi. nem mertem feltenni képeket a belső terekről, meg nagyon a házról sem, mert ismert a család, aztán nehogy levadásszon a maffia, és többé nem olvastok tőlem semmit...
még az odaútról annyit, hogy folyamatosan kellemesen csalódok itt az emberek mentalitásában. mondjuk a magyarhoz képest nem nehéz... szóval a sofőr egy tiszteletet parancsoló, kétajtós szekrény méretű krapek volt, de olyan kedves mindenkivel, hogy leesett az állam. egy öreg bácsika bottal odajött a buszhoz és fel akart szállni, de közben kiderült, hogy mi nem arra megyünk, és a buszos nem a számomra megszokott magyar módon küldte el a búsba és hagyta sorsára, hanem lesegítette, sőt, elbattyogott a menetrendes tábláig, hogy ne a bácsi botorkáljon odáig csigalassan, és megosztotta vele kedvesen, hogy melyik busszal meddig menjen és az majd jó lesz neki. az így összeszedett késés pedig nem hátráltatta a buszos bácsit abban sem, hogy a következő megállónál egy anyuka kérésére még 3 percet várjunk, mert a kislányának ki kellett menni a megállóban lévő wc-re. nájsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése